Gyönyörű természeti környezetben, magas hegyek és suttogó fenyvesek között, a Magas-Tátra déli oldalán, 1346 méteres tengerszint feletti magasságban található egy kristály vizű tó és körülötte egy kis üdülőfalu Csorbató, ami önmagában is csodás nyaraló- és telelőhely. De innen még rengeteg túraút indul, libegő is van, meg hegyek, patakok, vízesések. Nem szabad kihagyni, ha erre visz az utunk, mutatom is miért! 🙂
Hol található? Szlovákia északi részén, a lengyel határ közelében, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban, a Magas-Tátra déli lejtőjén, 1346 méteres tengerszint feletti magasságban. Térképen ITT.
Megközelíthető autóval is (csakhát a szerpentinek, meg a parkolás…), de sokkal könnyebb vonattal. Nyugatról Liptószentmiklós vagy keletről Poprád felől érkezve, Csorba település vasútállomásáról fogaskerekű vonattal lehet felmenni, vagy Tátralomnic és Ótátrafüred felől a “tátrai villamossal” (ami egy sima villanyvonat, csak villamosnak hívják). 🙂 (És a vonatjegy nagyon olcsó!)
Ha esetleg visszafelé várni kell a vonat indulásáig, akkor az állomáson, egy kellemes olvasósarokban is eltölthetjük az időt. Milyen kedves ötlet! Bár tartok tőle, hogy az olvasáshoz némi szlovák nyelvtudás nem árt. 🙂
Tehát ha vonattal érkezünk, akkor a kirándulás után is a vasútállomáshoz kell visszatalálni. Nem egy feltűnő épület, de azért felismerhető.
Visszafelé már nem néztem a táblákat, lehet, hogy a vasútállomás is ki van táblázva, de ez nem biztos. Viszont az állomásról kijőve a látnivalókat nagy táblák hirdetik. A két legfőbb “látványosság” a csodálatos hegyi környezeten, a klimatikus gyógyhelyen és a szállodákon kívül maga a tó, és a lanovka (libegő), ami a Tátra csúcsaihoz visz közelebb.
Hatalmas táblán tájékozódhatunk a környék túraútjairól is. Itt nyaralva, több napot eltöltve minden nap kiválaszthatunk egy újabb és újabb túrát, amin elindulva csodálatos tájakat ismerhetünk meg.
Amikor először járunk itt, még nem tudjuk, hogy merre is induljunk, de biztos támpontot mutat a tömeg, menjünk utánuk, ők biztosan jó irányba mennek! 🙂
Csorbató modern szállodákkal és jól felszerelt sípályákkal rendelkező üdülőtelep. 1947-ig Csorba község része, majd 1999-ig önálló község, 2007-ig pedig Magastátra város része volt, 2007 óta pedig ismét Csorbához tartozik.
Újabb hatalmas táblák az út mentén, amiken áttekinthetjük télen a síelési lehetőségeket, nyáron pedig a Magas-Tátra csúcsait, illetve a túrautakat.
A kihívásokat keresőket és a kalandparkok szerelmeseit a fák közé épített pályák várják. Az úton haladva pont ott megyünk el mellettük. (Tehát jó az irány, ha a fák közé épített akadálypálya mellett megyünk el, és balra van tőlünk. A vasútállomás felé haladva meg jobbra.)
Ha nem szeretnénk túl sokat gyalogolni, meg amúgy is milyen romantikus a lovaskocsikázás, megalkudhatunk egy körútra, és utána már csak élvezni kell a tájat.
Az útelágazásokban itt is táblarengeteg segít a tájékozódásban, csak nem árt, ha tudjuk merre is szeretnénk menni. Amit ezekről a táblákról biztosan megállapíthatunk (mivel ez az egy több nyelven is ki van írva), hogy a Štrbské Pleso (Jazero, Lake, See), tehát a Csorba-tó itt balra van.
Kezdjük is ezzel, hiszen erről híres leginkább ez a csodálatos üdülőfalu.
A Csorba-tó a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, 1346 méteres tengerszint feletti magasságban. A tavat megkerülő túraút hossza 2,25 km, a tó területe 19,76 hektár. A tó legmélyebb pontja 26 méter, vizének hőmérséklete még nyáron is maximum 19 fok. Viszont jég borítja évente 155 napon át, általában november 25-től május 4-ig.
A tóhoz kellemes, széles út vezet.
A Csorba-tó és környéke 1947-ig Csorba határához tartozott, innen kapta a nevét is, csak sokkal régebben. Bár 1930-ban Miroslav Slavík javasolta, hogy nevezzék át Slovenské pleso-nak, azaz Szlovák-tónak, de javaslatát nem szavazták meg.
A tó medrének kialakulása a jégkorszak végén kezdődött, amikor még a gleccserek a Tátra völgyeibe értek, majd visszahúzódva magukkal sodorták a törmelékeket. A légkör felmelegedésének hatására – kb. 10 ezer évvel ezelőtt – a Mlynica gleccser lezúduló vize is alakította a völgy felszínét és feltöltötte a Csorba-tó medencéjét, így hozva létre a tavat. A tó vízszintje akkor még kb. 6 méterrel mélyebben volt, mint ma. A Strbské pleso a mai formáját csak körülbelül 300 éve nyerte el.
Rövid séta után aztán feltűnik a fák között a tó víztükre is, amit körbe is járhatunk.
A tó melletti települést először 1644-ben Frölich Dávid Bibliotheca seu Cynosura Peregrinantium című művében említi. Id. Buchholtz György 1719-ben említést tesz az erdő széli cirbolyafenyő és törpefenyő olajának desztillálásáról. 1848-ig a Szent-Iványi család birtoka volt a környék. 1860-ban az itt lakók megkísérelték a Csorba-tó vizének leeresztését is, hogy az “értéktelen pocsolya” helyén értékes legelők lehessenek. (Kár lett volna érte, ha sikerül…)
A Csorba tavat és környékét a szénégetők, vadászok, favágók és a gyógynövénygyűjtők a már a turizmus fellendülése előtt is ismerték. Aztán az addig értéktelennek hitt terület a 19. század végére vált egyre inkább turisztikai központtá.
1900-ban a tó befagyott jegén gyorskorcsolya világbajnokságot tartottak, majd 1925-ben jégkorong Európa bajnokságot (!). De volt itt különlegesebb téli sport is: 2010. februárjában a befagyott tó adott otthont a téli lovas póló versenysorozat első állomásának.
A tó gazdag halállományára leginkább jellemző a csuka, a bodorka vagy búzaszemű keszeg, és a nagy maréna.
Csorbató első épülete a Szentiványi József által 1872-ben felépíttetett vadászlak volt, amit a következő évben a turisták számára is megnyitottak.
A Magas-Tátra természetes otthona a barna medvének, a szirti sasnak, a mormotának, és a sebes pisztrángnak is. Ezért találkozhatunk velük lépten-nyomon, általában fából faragott változatban.
A birtokos (Szentiványi József) hamarosan Magyarország első turistaegyesületének, az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát-Egyesületnek engedélyezte egy újabb ház felépítését, melyet 1875. augusztus 2-án, az ünnepélyes felavatáskor tiszteletére József-laknak kereszteltek el.
1896-ra elkészült a fogaskerekű vasút, egyre több villa épült területen. A 19. század végén a tóba halakat telepítettek, télen különösen tiszta jegét pedig kitermelték. A telepet 1895-ben hivatalosan is fürdőtelepüléssé nyilvánították, majd a területet 1901-ben a magyar államkincstár vásárolta meg.
1918-tól a terület csehszlovák uralom alá került, amit a trianoni békeszerződés tett véglegessé 1920-tól. A Grand Hotel építését az első világháború után fejezték be. Első ízben 1935-ben rendeztek itt sívilágbajnokságot, majd 1970-ben ismét. A háromszög alakú Pátria Szálló 1976-ban épült.
2009-ben benevezték a Csorba-tavat a “világ 7 új természeti csodája” versenybe, melyen egyedüliként képviselte Szlovákiát a 261 más országbeli jelölt között. A tó végül a Top 77-be került be, ami szintén nagy dicsőség.
Aztán, ha már kigyönyörködtük magunkat a türkiz tóban, menjünk tovább, tovább, fel, fel a hegyre! Szóval nézzük mi látnivaló van még ebben a kis üdülőfaluban.
Hát persze, hogy itt is van bazársor! 🙂
Közvetlenül az út mentén árusító bódék hosszú sora, ahol beszerezhetünk minden elképzelhető csecse-becsét, ajándéknak valót és emléket Szlovákiáról, a Csorba-tóról és a Tátráról is.
Út közben pedig mindenfelé medvék figyelik minden lépésünket. Még szerencsére, hogy csak fából…
Tovább sétálva az úton a síugró sáncok mellett haladhatunk el. Na ez sem a tériszonyosok sportja… 🙂
A sánc nem is a hegyoldalon van, hanem magasan kiáll belőle. Félelmetesen magas. És ez ebből a szögből nem is látszik annyira, mint oldalról.
A síugró stadion jelenleg két részből áll. Az egyik a napjainkban is használt HS 100-as kissánc, megfelelő technikai háttérrel, a másik az „alvó óriás”, az egykori HS 130-as nagysánc.
A csorbatói nagysánc 1966-ban épült, az 1970-ben megrendezett északi sí-világbajnokságra. A világbajnokság versenyeit különböző források szerint hihetetlenül nagy számú, közel 140 000 néző nézte végig, ami rekord volt az akkori síugróversenyeken.
A nagysáncon utoljára 1999-ben láthattak az érdeklődők versenyt, a Téli Universiade során. A kisebbik sáncot 2000-2002 között felújították, a nagysánc viszont alapos felújításra szorul. A nagysáncot ebben az állapotában nem lehet síugrásra használni, jelenleg ez veszélyes lenne a sportolókra nézve. A síugrás mai technikájához, a mai ugrások magasságához ez a sánc nem lenne elég biztonságos, nem felel meg a ma alkalmazott szabványoknak.
Nyáron pedig a gyerekek szórakoztatására hasznosítják a területet. Van itt gokart szárazföldi és vízi változatban, hatalmas trambulin és más játékok is.
És itt találtuk meg a környék túraútjainak a legjobb áttekintő térképét is. Ezen jól látszik, hogy jobbra a piros jelzés a Poprádske pleso-hoz, azaz az Poprádi tóhoz vezet. A sárga középen a legizgalmasabb, mert a két hegy közötti völgyben, egy vízeséshez vezet. A legközelebbi hegyre a sípályákon lehet felmenni gyalog, de kényelmesebb libegővel. És bal oldalon a kék jelzés egy távolabbi tavacskához visz.
A keskeny túraút egyébként a rekettyésben, majd a fenyves erdőben vezet, kis színes foltok rajta a túrázók.
Majd az erdőhatár fölött, a törpefenyők között halad tovább a túraút, ahol már látszanak a vízesések is. Szlovák neve Vodopád Skok, valamint felette tó is van, a Pleso nad Skokom.
De ugorjunk vissza a síugró-sáncok mellé, hiszen ott található a libegő, valamint a sípályák jegypénztára. A pénztárak mellett információs iroda és mosdók is találhatók.
A kasszákkal szemben eszem-iszom bazársor kolbászokkal, hamburgerekkel, hot-dogokkal, rántott sajttal és sörrel. Csupa szlovák specialitás… Mondjuk esetleg a sör, de az is inkább cseh. Az árak nem vészesek: hambi 3 Euro, hot-dog 1 – 1,50 Euro, sült krumpli 1,50, virsli párja kenyérrel és mustárral 1,80 Euro, friss saláta 0,80, sült kolbász 4 Euro, rántott sajt hasábbal 3,50, kóla 2 Euro, sör 1,50 – 2 Euro között.
A libegő nem az épületben/mellett van, hanem kicsit tovább kell még sétálni, hogy megtaláljuk.
És ha már itt van, érdemes kipróbálni a libegőt is. Bár erről majd külön írok, mert ez a libegőzés mély nyomokat hagyott bennem. Az első libegő az életemben, ahol a négy ülésből kettőn mi ültünk, a másik kettőn meg a majré… De ettől függetlenül nem szabad kihagyni!
Aki inkább gyalog menne fel, az a sípályák felé induljon, ahol télen lesiklani, ott nyáron fel- vagy lesétálni lehet.
A libegő még magas fenyvesek között indul, de a felső állomás a Solisko csúcsnál, már bőven az erdőhatár fölött található 1810 méteres magasságban.
A felső állomás mellett étterem (pizzéria), kilátóterasz és további túrautak várják a vendégeket.
Itt is nagy útbaigazító táblák vannak. Innen kb. 1 óra a legközelebbi csúcs.
A legközelebbi, könnyen megmászható csúcs a Predné Solisko, avagy Elülső-Szoliszkó csúcs 2117 méter magasan van, és elég sokan felmennek a kereszthez. Ez a Szoliszkó gerinc első (vagy utolsó) kiemelkedése.
Ez a Magas-Tátra hét, turisták által is megmászható csúcsai közül a legkisebb. Ennek érdekessége, hogy korábbi magasságát (2093 m) 2013-ban, a csúcson akkor felállított kereszt engedélyezési eljárása során 24 méterrel megnövelték. De a lenti út mentén kihelyezett táblákon még mindenhol 2093,3 méter szerepel.
Ide konkrétan szinte mindenki felmászott a gyerekektől a nagyszülőkig. A hegy oldalában kis színes pontok a szerpentinen felfelé vagy lefelé haladó turisták.
Mindenesetre tényleg érdemes elindulni kicsit felfelé, mert ahogy egyre feljebb érünk, egyre szebb lesz a kilátás Csorbató felé is.
A csúcsról szép kilátás nyílik a Malompataki-völgyre (Mlynická dolina), a völgy hátterében a Bástya-gerinc (Hrebeň Bášt) csúcsaira, a völgy mélyén pedig a Fátyol-vízesés (Vodopád Skok) ezüst szalagjára, észak felé a Szoliszkó-gerincre, valamint nyugat felé a Krivánra (Kriváň).
És a felfelé vezető út sem túl nehéz, bár nagyon-nagyon sok lépcső van. Olyan, mintha egy óriás direkt úgy rakta volna össze a sziklákat, hogy egy lépcső jöjjön ki belőlük.
A jó kis szerpentinen felfelé a lihegéssel küzdünk, lefelé meg csapágyasra hajlítgatjuk a térdeinket, és mire leérünk, a lábremegés is garantált. 🙂
Itt építették meg 1943-ban Szlovákia második sífelvonóját, mely a Magas-Tátrában az első volt. Ez persze már nem az a libegő, hanem egy újabb, illetve kettő. Az egyik üzemel nyáron is, ami a faluból indul fel, a másik a sípálya mellett halad, az nyáron természetesen nem jár.
Viszont ami üzemel, azt lefelé is érdemes igénybe venni, hiszen tudjátok, lefelé mindig sokkal szebb a kilátás. Innen is csodás panoráma tárul a szemünk elé a tó és az üdülőfalu irányába. (A fotó sajnos nem adja vissza, szabad szemmel sokkal-sokkal lenyűgözőbb a kilátás!)
Az alsó állomás mellől még jobban látszik az Elülső-Szoliszkó csúcs, mint amikor a közelében voltunk. Nagyon csábító, bár a felhők vészjóslóan közel voltak hozzá.
Hegymászás után aztán ugyanazon az úton ballaghatunk vissza a falucskába, mint felfelé, vagy bemehetünk a tóhoz is. A vonatok folyamatosan indulnak, nem kell túl sokat várni rájuk, de érkezés után esetleg nem árt megnézni a menetrendet. (A vonatokról írok majd külön-külön, abban a bejegyzésben lesz menetrend is. :))
És ha szeretnénk ezt a kis hegyi üdülőhelyet haza is vinni, szép hűtőmágnesek közül válogathatunk az árusoknál.
Szóval ha erre jártok, ne hagyjátok ki a kimondhatatlan nevű Štrbské pleso, azaz Csorbató klimatikus üdülőhelyét, ami télen-nyáron fantasztikus! Ráadásul mindenki megtalálhatja itt a kedvére való kikapcsolódást: nyugalom vagy bulizás, pihenés vagy aktív túrázás, wellness vagy fitt lesz :), kulináris élvezetek vagy hamar bekapható gyorskaják, jó sörök, shopping és harapható tiszta, friss levegő. Felüdülés testnek és léleknek egyaránt.
Erdő, patak, tó, hegy, mi kellhet még? Ja vonat! Na abból is van választék. 🙂
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő helyekről származik: wikipedia, www.mozgasvilag.hu, www.vystoketatry.com, www.magas-tatra.info.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: