Igen, a Vintgar-szurdok még mindig az etalon! Gyönyörű, hihetetlen színű, széles folyó gyors sodrással, hatalmas sziklák érdekes rétegződéssel, vízesés szivárvánnyal. Magával ragadó az egész hely. A természet csodájáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
De! Jaj, ott lett egy de. Mert azt az ámulatba ejtő csodát, amit a természet alkotott az emberek lassan elrontják. Illetve igazából csak az élvezeti értékét rontják el, hogy felhőtlenül tudjuk rácsodálkozni a természet szépségére és erejére. Hogy mivel? És, hogy miért a legszebb szurdok mégis a Vintgar? Mutatom!
Hol található? Szlovéniában, a Bledi tó szomszédságában, Spodnje Gorje és Blejska Dobrava falvak között. Térképen ITT.
Mindkét falu felől megközelíthető, mindkét településen szépen ki van táblázva, de parkolóval inkább Spodnje Gorje készült, ott van egy viszonylag nagy parkoló egészen a szurdok bejárata előtt, ami mára fizetős lett. Személyautóknak 5 Euro naponta. De ha az már tele van, sárga mellényes segítők máshova irányítják az autókat, máshol még ingyenes a parkolás. (Még.) A felső parkolókból ilyen táblákat követve lehet lejutni a szurdok bejáratához.
Ha azonban esetleg busszal mentek, vagy valaki átviszi az autót a másik faluba, akkor elég csak egyszer végig menni a szurdokvölgyön, nem kell oda-vissza. A szurdok nem egyirányú, tehát mindig van szembeforgalom is. (Ez egy-két szűk helyen némi torlódást is okoz.)
Valamint, ha szeretnétek elkerülni a tömegjeleneteket mind autóval, mind gyalog, mind a pénztárnál, akkor Blejska Dobrava felől próbálkozzatok. Onnan egy kellemes erdei úton lehet megközelíteni a szurdok alsó végét, ami még plusz élményt is ad.
De mivel Spodnje Gorje felől gyakoribb a megközelítés, ezért most én is abból az irányból mutatom, a folyó folyásával megegyező irányba. (De szembe menni a folyásiránnyal talán még egy kicsit szebb!)
A szurdok bejárata felé sétálva már gyönyörködhetünk a folyó színeiben. Itt szeretném leszögezni, hogy a fotók nem manipuláltak, bár néha hihetetlen, de ennek a folyónak tényleg ilyen színe van. Vagy élőben még szebb! 🙂
A parkoló után pedig ebben a fa-házikóban található a szurdok pénztára. Meg egy kis ajándékbolt. Az alsó szinten pedig kulturált mosdó van. (Érdemes belépés előtt igénybe venni, mert a sok kis vízesés csobogása bár a fülnek kellemes, lehet, hogy másra is hatással lesz…) 🙂
A jegyvásárlás után a beengedő kapuk következnek, melyek a közelmúltban kerültek oda. Kb. 8-9 éve, amikor felfedeztem a Vintgar-szurdokot még a kutya sem nézte, hogy jeggyel megy-e be az ember, sőt csoporttal is simán besétáltunk (persze jegyvásárlás után). Hát most már megszigorították ezt is. A jegy vonalkódját be kell olvasni, aztán kezdődhet a gyönyörködés a természet csodájában. (Nagyobb buszos csoport érkezésekor már itt is lehet némi várakozás, sorban állás.)
A belépés után egy murvás út vezet még a folyó bal partján, itt a víz még jóval lejjebb van, de azért látszik a fák között.
A völgyet a Radovna folyó alakította ki, és alakítja napról napra.
A szurdokban a bejárható rész 1600 méter hosszú. Ha csak egy irányba járjuk be, szánjunk rá 1,5 órát. Ha oda-vissza megyünk, minimum 2 – 2,5 óra kell.
Hamarosan elérjük az első hidat, amin átkelünk a folyó jobb partjára. Onnan indul az igazi szurdok feeling, a sziklafalhoz rögzített fa hidakkal, járdákkal.
A híd túloldalára egy kaput is csináltak, mellyel éjszakára és télire le tudják zárni a szurdokot. Ilyen a másik végén is van, így télen a szurdok nem látogatható.
A folyó jó nagy sodrással, és sok víz esetén erős dübörgéssel érkezik a híd alá. Itt még szűkebb és meredekebb a meder, érezhető a víz ereje. A hídon állva szinte dübörög a talpunk alatt.
Elindulva a szurdokban láthatjuk az elmúlt évek állagmegóvó munkáinak eredményét. Behálózták az oldalsó sziklákat a kőomlás megelőzése érdekében.
Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a kőzetbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. A Vintgar szurdok pont ilyen, igazi klasszikus szurdok. A mély völgyben csobogó bővizű folyó a Radovna, ami évmilliók alatt mélyítette ki a völgyet.
A Radovna folyó folyamatosan rombol és épít. Ahogy nem léphetünk bele kétszer ugyanabba a folyóban, úgy valószínűleg nem láthatunk kétszer ugyanolyannak egy szurdokvölgyet sem. Mindig történik valami: valami épül, valami pusztul, sziklák vándorolnak, fák dőlnek ki és nőnek újak. Közben a víz rohan, zubog, zuhog, ömlik, kanyarog, megannyi vízesésen keresztül. Csodálatos az egész!
Geológiailag is kincsesbánya a hely, hiszen többféle kőzet különböző alakjait figyelhetjük itt meg. Csodálatos a mészkő rétegződése is, ráadásul hullámos az egész. Mekkora nyomás, hő vagy milyen nagy erők kellettek ahhoz, hogy a már meglévő kőzet így elmozduljon, összetörjön, átalakuljon?
A szurdokban sok helyen ilyen fa hidakon és járdákon haladhatunk, amelyek a sziklafalhoz vannak rögzítve. Természetesen a hidak rögzítése nagyon stabil, általában acél áthidalókat vagy tartószerkezetet használnak, arra van erősítve a fa járda.
A képet nézve talán annak tűnik, de a helyszínen egyáltalán nem félelmetes. Tériszony nem kizáró ok, ugyanis ott annyira el van foglalva mindenki a lenyűgöző látvánnyal, hogy nem fog arra figyelni, hogy kb. 2 méterrel a víz szintje fölött van egy fahídon. 🙂
A szurdokban a legnagyobb veszélyt a lecsapódó pára miatti nedves, csúszós fa hidak jelentik, ráadásul a korlátok sem bomba biztosak. Kapaszkodni jó, de nekidőlni, ráhajolni nem ajánlott. A csúszósság miatt stabil túracipő nem árt, bár ezt a szurdokot még akár “kis-csinosban” is be lehet járni. (A turista csoportokat nézve többen meg is próbálják…)
Aztán elkezd szűkülni a völgy, hiszen minden rendes szurdoknak van egy egészen szűk része, ahol a magas sziklafalak közé soha nem süt be a nap, a folyó pedig iszonyatos sebességgel száguld át a szűkületen.
A szűkebb részen a fa hidak is szűkebbek, egyes helyeken csak váltakozó irányú forgalom lehetséges, így sajnos kialakulhatnak dugók is. De egy ilyen helyen nem gond a várakozás, hiszen a ha körülnézünk, csodát látunk magunk körül, és míg várni kell, lehet gyönyörködni a folyóban, a sziklákban, a természetben. Haraphatjuk addig a tiszta levegőt, vagy feltöltődhetünk a hatalmas kövek energiájával.
A folyó hihetetlenül tiszta. A szűk részeken valószínűleg több méter mély a víz, de az alja is jól látszik. És bámulatos színe van a szikláknak és a víznek is.
A víz mélyén pedig pisztrángok úsznak az erős sodrásban. Persze pecázni nem lehet, de nézhetjük őket, a kristálytiszta vízben jól látszanak.
A völgybe nem mindenhova süt be a nap és a folyó vize is meglehetősen hideg, ezért a szurdok klímája nyáron is kellemes, néhol hűvös. A fa palló gyakran vizes, ezért stabil, csúszásmentes cipő, túraszandál nem árt. Több helyen csepeg fentről is a víz, illetve a vízesésnél szitál, erre számítani kell.
A fotók becsapósak, mert alig van rajtuk ember. (Én sem értem hogyan sikerült ilyeneket csinálnom, de nem volt egyszerű.) Mert a szurdokban nagyon sokan voltak. Három nagy busz állt a parkolóban.
A hely turisztikai terheltsége elég nagy. Konkrétan hatalmas. Hétvégéken, főleg tavasszal és nyáron irdatlan tömeggel is találkozhatunk. (Erre többen panaszkodtak már. Ha nagyon nagy a tömeg, és sodor magával, alig lehet nézelődni, és egyáltalán nem kellemes a séta a szurdokban.)
Ha több napig a környéken maradtok, és megtehetitek, nézzetek be a parkolóba. Ha 4-5 nagy busz ott áll már, akkor inkább menjetek vissza később, vagy másnap korábban.
Újabb híd következik, ismét átkelünk a folyó túlsó oldalára, ezúttal utoljára.
A szurdokot 1891-ben fedezte fel az akkori helyi polgármester Jakob Žumer, valamint a bledi térképész és fotográfus Benedikt Lergetporer. Mindkettőjüket megdöbbentette ennek a csodálatos természet alkotta látványosságnak a szépsége és misztikus karaktere.
A Vintgar-szurdok 1893-ban nyílt meg a nagyközönség számára. A biztonságos turista út kiépítése nem volt egyszerű, sőt rendkívül veszélyes feladat volt, hiszen a Radovna folyó egyes helyeken mély, gyors és örvényekkel teli.
Mint a következő képen is látható, a fa járda acél tartókkal van a sziklákhoz erősítve. Ez a szakasz egy pár évvel ezelőtt a kemény tél miatt bekövetkezett sziklaomlások és a fakidőlések következtében teljesen megsemmisült, az egész szakaszt újra kellett építeni.
Erre már kiszélesedik a Radovna, sekélyebb is, le is lassul, és a köveken átbukva megannyi kisebb – nagyobb vízeséssel csobog tovább lefelé a völgyben. De a színe itt is elképesztő.
Aki a Bledi tó körül jár, mindenképpen térjen be a Vintgar szurdokba is. A hatalmas szikláknak, a folyónak, az egész völgynek olyan ereje, energiája van, amit érdemes megtapasztalni. Minden érzékszervünkre hat és csodálatos, jótékony hatása van. Lenyűgözőek a színek, fülünknek kellemes a folyó csobogása. Jó belélegezni a kristálytiszta levegőt, mely keveredik az erdő illatával. Bőrünkön érezzük a hűvös fuvallatot, ami a folyó felől áramlik.
Egy baj van vele. Ha valaki ezt megnézni, az az összes többi szurdokvölgy után azt fogja mondani: jó, jó, ez sem rossz, de a Vintgar az igazi, az sokkal szebb. Ezért a Vintgar a szurdokvölgyek között az etalon. 🙂
Babakocsival, kerekes székkel sajnos nem bejárható, mert út közben is van egy-pár lépcső, de a vége felé már több is akad.
A folyó parton lapos kövekből épített tornyocskák sokasága látható. Ha letérünk kicsit a túraútról és találunk megfelelő köveket, akár mi is “land-art” művészekké válhatunk. Tudtátok, hogy ezt így hívják?
Állítólag a kőtorony építése közben akár meditatív állapotba is kerülhetünk, a gyerekeknél jó hatással van egy csomó mindenre (esetleg még a tanulási nehézségekre is), de sokan vannak akik ellenzik, hiszen ez eléggé megváltoztatja a környezet természetes állapotát. (Talán a legjobb megoldás az lenne, ha a szurdok dolgozói időnként visszarendeznék a köveket az eredeti, össze-vissza szétszórt helyükre.)
Út közben a hatalmas sziklák szinte fölénk nyúlnak, egyes helyeken a magasabbak vigyázzanak a fejükre is, mert kiálló, az út fölé benyúló sziklarészek is vannak.
Aztán feltűnnek a völgy végénél a havas hegyek. Valami csodálatos látvány!
Ha pedig meglátjátok a vasút viaduktját, akkor már egészen a végén jártok a szurdokvölgynek.
A Vintgar-szurdokban két, emberi kéz által épített, látványosság található. A bohinji vasútvonal egyíves kőhídja, amely 1906-ban épült és 33,5 m magasban halad át a szurdokon, valamint a gát, ahonnan a vizet a ‘Vintgar pod Šumom’ kisebb vízierőműhöz vezették el.
A Vintgar szurdok nevének eredetére az egyik magyarázat, hogy a ’vintgar’ szó a német Weingarten elnevezésből ered – szőlőültetvények a közeli Podhum-ban találhatóak –, a másik magyarázat szerint onnan, hogy a szurdok keresztmetszetének alakja a borospohár alakjára emlékeztet. Hát…
Még egy csomó lépcső lefelé, és ne feledjük, ha Spodnje Gorje-ben hagytuk az autót, akkor visszafelé fölfelé is meg kell mászni.
A mészkő jellemzően monomineralikus (egyásványos) üledékes kőzet, aminek legalább 90%-a kalcium-karbonát (CaCO3), azaz kalcit vagy aragonit. A fennmaradó rész főleg más karbonát ásvány, kvarc vagy kova, agyag és szerves anyag. A mészkő színe anyagi összetételétől függően nagyon változatos. A magas karbonát tartalmú, tiszta mészkövek fehérek. A szürkés árnyalatot az agyag vagy a szerves anyag okozza. A gyakori sárga, vörös, barna színű mészköveket a vas-ion (Fe3+) színezi ilyenre.
És csodálatos, hogy itt szinte függőlegesre és hullámosra gyűrődött.
A különleges éghajlati és domborzati körülmények miatt, a Vintgar szurdokban számos olyan növényfaj található, amely különbözik a területre jellemző növényzettől. Első ízben Šafer Janez pap és amatőr botanikus lett figyelmes rájuk. Šafer vintgári növényeinek listáját először Godec Ivan tette közé 1899-ben.
Elérkeztünk a szurdok másik végéhez, itt a másik kapu, amit bezárva le tudják zárni az egész szurdokot.
A kapu után egy zsilip rendszer található, ahol egy vízszintes beton-gáton bukik alá a víz, sok méteres mélységbe nagy robajjal.
De jaj, mi történt? Ellopták a vízesést? Itt hatalmas dübörgéssel és erővel szokott lezúdulni a Radovna folyó vize! Ezek szerint amikor ott jártam, éppen alacsony volt a vízállás, kevés víz volt a folyóban, így “alig csordogált” a víz a vízesésnél.
Pedig sok víz esetén itt alig lehetett megállni és fényképezni, mert a víz annyira porladt, permetezett és vitte a szél, hogy pár másodperc alatt csurom vizesek lettünk tőle.
A méretekre enged következtetni a következő fotón látható sziklák – emberek aránya. Azok ott nem hangyák, hanem felnőtt emberek!
A folyó csobog tovább a sziklákon a – még az előzőnél is nagyobb – Sum vízesés felé.
A híd a szurdok legvége, jobb oldalon a pénztár épülete látható, bal oldalon pedig a lépcsőkön felmenve mosdó épületet találunk. A Blejska Dobrava felől vagy felé vezető erdei út is arra vezet a lépcsők felé.
A híd alatt, a lezúduló víz fölött szinte mindig látható szivárvány is, bár azért ehhez a napsütés is szükséges. Meg a napsugarak megfelelő beesési szöge. Ha nagyon figyelmesen megnézitek a következő képet, azon is van szivárvány, csak elég halvány, mert már nem túl jó szögben sütött a nap.
A szurdok másik végén is ott a beengedő kapu, ahol a jegy vonalkódját le kell olvasni. Mivel késő délután a forgó kapu már nyitva volt (a pénztár házikó meg zárva), így azt sajnos nem tudom, hogy ha kimegyünk megnézni a Sum vízesést, a túlsó végén megváltott jeggyel visszamehetünk-e mégegyszer. De valószínűleg igen, hiszen másképp hogy jutnánk vissza az autóhoz? (Kerülő út nincs.)
A szurdok legnagyobb vízeséséhez a pénztár házikó mellett vezet lefelé egy hosszú lépcsősor, majd ott kell egy hídon átkelve visszakanyarodni a folyó partjára.
Közben a hídon átkelve láthatjuk az utolsó gátat is a folyón.
Nyitva tartás:
- áprilisban, májusban 8 – 18 óra között
- júniusban, júliusban és augusztusban 7 – 19 óra között
- szeptemberben 8 – 18 óra között
- októberben és novemberben 9 – 16 óra között
Ezek szerint áprilistól novemberig látogatható a szurdok, de pontos dátumot nem találtam. Viszont érdemes megnézni a neten indulás előtt, mert előfordult már, hogy későn nyitottak, mivel azon a télen komoly károk keletkeztek a fa-hidakban, és sokáig tartott a helyreállítás.
A sárga táblák szerint Blejska Dobrava innen 30 perc, ezek szerint itt alul is el lehet menni. De az erdei túraút nem erre van, hanem a vízesés feletti hídon átmenve folytatódik sok lépcsőn felfelé az erdőben.
A régi, piros pöttyös tábla pedig a Sum vízesés irányát mutatja, de a dübörgés után menve tábla nélkül is odatalálni.
A hatalmas Sum vízesés fölött szinte mindig ott a szivárvány. Csak a megfelelő szögből kell nézni. 🙂
16 méter magasról zúdul le a Radovna folyó vize búcsúzóul, elég nagy dübörgéssel. Egyszerűen lenyűgöző!
És még itt is hihetetlen színe van a víznek.
Belépő árak (2019):
- felnőtt: 10 Euro (csoportos jegy 10 fő felett: 7 Euro)
- diák 15 év felett: 6 Euro (csoportos jegy 10 fő felett: 5 euro)
- gyerek 6 és 15 év között: 3 Euro (általános iskolás csoportoknak: 2 euro)
- gyerek jegy 6 év alatt: 1 Euro
Jegyet venni lehet a neten is előre konkrét dátumra és időpontra. Az előre megvásárolt jeggyel közvetlenül mehetünk a szurdokba, a pénztárnál álló sort elkerülve. Viszont adott órára megvásárolt jeggyel csak akkor lehet belépni.
És amivel a leginkább elvették a kedvem a visszatéréstől, az a belépő ára. 2017-ben még 5 Euro volt, 2019-ben 10 Euro. Ha ezt összehasonlítjuk más szurdokok áraival, vagy akár más szlovén nevezetesség árával, akkor nagyon nincs arányban az ár a szolgáltatással. És nemcsak azért, mert nekünk a 10 Euro már több mint 3000 forint. Legyen bármennyire is csodálatos a Vintgar szurdok, egy sétáért 10 Euro sok. Szerintem. (Plusz a parkolás is 5 Euro.) Tehát ha az a cél, hogy kevesebb látogató legyen, és ezt úgy próbálják elérni, hogy elveszik az emberek kedvét – akkor jó úton haladnak. Mert az állagmegóvásra kevesebb is elég lenne. Például a Graz fölötti Medve-szurdokban, ahol végig fa létrák és hidak vannak, már régóta csak 3,50 Euro a belépő. Pedig ott aztán van mit javítani minden tavasszal.
Ez az én véleményem, írjátok be kommentbe ha Ti másképp gondoljátok!
A hatalmas Sum vízeséstől a sok lépcsőn tudunk visszamenni a szurdok alsó végénél található pénztár épülethez, majd onnan vissza a szurdokba.
Azért remélem nem vettem el teljesen a kedveteket, az én célom nem ez volt, hanem megmutatni a Vintgar szurok gyönyörűségét. Mert a lenyűgöző szépsége vitathatatlan.
És ha arra jártok, nézzétek meg ezt a természet alkotta csodát. De inkább hétköznap menjetek, és vagy korán reggel, nyitásra, vagy későn, zárás előtt. Akkor talán még élvezhető.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk egy része a wikipedia oldalairól, a www.vintgar.si és a www.bled.si oldalakról származik.
Hát láttam már ennél jobb írásokat is kedvcsinálónak, egyrészt ez az itiner szerű leírás néhol szerintem érdektelen, és nem biztos hogy azon kéne filózni hogy miért annyi a belépő amennyi. Megéri ! Pár éve jártam ott, és biztosan vissza fogok még menni, mert ilyen természeti csoda nem mindenhol található, ráadásul egészen közel van hozzánk, szóval mindenkit csak biztatni tudok, ezt látni kell. A vad, ősi természet olyan lenyűgöző formáját mutatja, ami tényleg páratlan. Két dolgot emelnék ki ami visszaadja az élményt, az egyik a színvilág, a másik a hanghatás. Ezek a színek ott a helyszínen valóban leírhatatlanok, soha életemben nem láttam még sehol ilyen valószínűtlenül tiszta vizet, ami bár félelmetes erővel szinte őrjöngve zúdul lefelé, mégis annyira kristály tiszta, mint valami vastag falu zöld sörösüveg – nekem legalábbis ez az asszociáció jött be – de teljesen átlátszó. És rajta a hófehér tajték, mint ha jégkristály lenne. Egészen különös optikai élmény. Ezt még csak fokozta a vízesésekbe bedőlt fák látványa, amik akkor még ott lógtak, fennakadva a zuhatagban. És ehhez párosul még az a fülsiketítő robajlás, tényleg túl kell kiabálni, ha beszélni akarunk. Csak mikor kiérünk, akkor tűnik fel hogy árad a csend. Óriási felejthetetlen élmény, érdemes felkeresni. És persze a közeli Bledi tó is elképesztően szép Egy tökéletes hét végi kirándulási program a világ talán egyik legszebb természeti adottságu helyszínére.