Sebes folyású, dübörgő patak, vízesések, hatalmas sziklák, szűk átjárók, alagutak, és a végén egy hatalmas vízesés – ez mind a Liechtensteinklamm. Igazi klasszikus!
Az általam eddig bejárt szurdokok közül ez a legkeskenyebb, a legszűkebb. A Liechtenstein szurdok egyike az Alpok legmélyebb és leghosszabb szurdokvölgyeinek. Salzburg tartomány szívében található, és nemcsak a legszűkebb, hanem a legszebb is. Varázslatos!
Hol található?
A Liechtensteinklamm Ausztriában, Salzburg tartományban, Sankt Johann im Pongau település mellett található. A Villach és Salzburg között haladó A10-es autópálya 66-os, Flachau-i lehajtójától nincs messze. Salzburgtól autóval kb. 30 percre van. Ha a városka meg van, onnan már ki van táblázva a szurdok. Térképen ITT.
A murvás bekötő út mellett három elég nagy parkoló várja a kirándulni szeretőket, de előfordul, hogy már a bekötőútra sem engednek be, mert minden parkoló megtelt. Akkor a kocsit a főúton hagyva egy jó 15 perces sétával kezdődik a túra. A parkolók ingyenesek.
A bekötőút mellett ott folyik a patak a fák között. Itt már szelíd, széles, gyönyörű színű patak. Nem is sejthető róla, hogy pár méterrel arrébb még milyen vad volt. 🙂
Végre, végre újra megnyílt a Liechtensteinklamm, hiszen évekig zárva volt egy hatalmas kőomlás miatt. Hogy ezt a jövőben elkerüljék, nagyszabású építkezések és átalakítások folytak. Az eredmény csodás lett, és végre újra látogatható a szurdok. A következő képen látható csigalépcső mindenképpen alaposan átalakította a szurdok bejárását, és lehet, hogy a bejárat is megváltozott. A bejegyzés és a fotóim még évekkel ezelőtt készültek, a nagy kőomlás előtt. (Már rég meg akartam osztani, csak a zárvatartás miatt vártam.) Tehát biztosan van némi eltérés a mai állapot és az akkori között, de szerintem a lényeg változatlan. A csodálatos, szűk szurdokvölgy a rohanó patakkal.
(A fotó a www.josalzburg.com oldalról származik.)
A felújítás legfontosabb eleme a lenyűgöző „Helix” lépcső, amelyet Corten acélból készült spirális lépcsőként terveztek, és 30 méter mélyre nyúlik le, ahol a lélegzetelállító látvány vár ránk.
A felújítás során összesen három alagút, négy galéria és 60 sziklaháló épült, összesen 1100 méter hosszúságban. A munkálatok valószínűleg azért is tartottak ilyen sokáig, mert az összes szerkezetet és biztonsági védőhálót helikopterrel kellett beemelni a szurdokba. Körülbelül 7000 perc repülésre és nagy pontossággal volt szükség az építőanyagok szurdokba szállításához, amelyeknek tömege több tonna volt. A részben túlnyúló és akár 200 méter magas sziklafalakon végzett kiterjedt “kőzettisztítás”, “kőzet karbantartás” szintén befejeződött. A biztonságot egy felügyeleti rendszer is segíti, amely a sziklák milliméternyi elmozdulását is figyeli.
És akkor ugorjunk vissza az időben a “nagy sziklaomlás” előttre. A bejáratnál nyáron, jó idő esetén számíthatunk egy kis sorban állásra, de viszonylag jól halad a sor, mert túl sok variációs lehetőség nincs a jegyvásárlásnál.
A szurdok zsákutca, tehát kétirányú. A kassza mellett bal oldalon léphetünk be, majd visszaérve ugyanitt, csak a másik oldalon jöhetünk ki.
És a forgó kapun belépve rögtön kezdődik a szurdok. Rögtön a nagy sziklák között találjuk magunkat, fa korlátok között, beton úton vagy fa hidakon haladhatunk, a szelíd patak pedig gyors sodrású, hangosan csobogó, zuhogó vizű folyó lesz.
De mi is az a szurdok? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. A mély hegyszorosban karbantartott fa-hidakon és lépcsőkön vezet az út, a szurdok patakjának vízesései mellett.
Fölöttünk szinte összeérnek a sziklák, az ég csak egy keskeny sávon át látszik. A víz mélyen alattunk dübörög a sziklák szűk átjáróján át.
A szurdokvölgyben 1875-ben kezdték meg kiépíteni a hidakat és az utakat, hogy látogathatóvá tegyék ezt a csodálatos természeti látványosságot. A munkák során azonban elfogyott a pénzük. Ekkor Johann II. von und zu Liechtenstein fejedelemhez fordultak, és az ő 600 Guldenes adományából tudták befejezni az építkezést 1876-ban. Ezért lett a szurdok neve Liechtensteinklamm.
Azóta már több mint 10 millió ember látogatta meg ezt a lenyűgöző nyári kirándulóhelyet.
Befelé a patak folyásirányával szemben haladunk, így nagyon látványos a víz sodrása és a vízesések.
A völgy kb. 1 km hosszú és könnyen, kényelmesen bejárható. Semmilyen nehéz szakasz nincs benne, idősebbeknek is nyugodtan mehetnek. A belső részén van egy-két lépcsős rész, ezért babakocsival és kerekes székkel sajnos nem lehet végigmenni.
Egyes szakaszokon dróthálóval védik a látogatókat a lehulló szikladaraboktól.
Aztán az sziklák egész közel jönnek egymáshoz, és az átjáró egyre szűkebb lesz.
A képek sajnos nem adják vissza az igazi látványt, és tényleg leírhatatlan az egész! 🙂
Ezt csak ott lehet megtapasztalni: a víz csobogását és csodálatos színét, a hatalmas sziklákat, a hely sugárzó energiáját, a fények játékát, a völgy hűvösét, az erdő illatát. Kicsit félelmetes, de egyszerűen jó ott lenni! 🙂
Aztán a völgy annyira összeszűkül, hogy az út már több alagúton keresztül megy tovább.
Nem túl hosszú, de nem is rövid. Sötét van benne, de nem szükséges lámpa, mert van benne egy gyenge világítás.
És amikor az utolsó alagútból kiérünk, már hallhatjuk és láthatjuk is a legnagyobb vízesést.
Ha délben érünk a nagy vízeséshez, akkor a napsugarak játékának köszönhetően gyönyörű színű szivárványokat láthatunk.
A vízesésnél az út végetér, van egy kis pihenőtér, padok, asztalok, aztán ugyanazon az úton kell visszamennünk, amin jöttünk. Emiatt a szembeforgalom néha nehezíti a haladást, a szűkebb részeken akár dugók is kialakulhatnak, legyünk türelmesek embertársainkhoz. 🙂 Kár sietni, inkább élvezzük a hely szépségét és energiáját.
A lépcsőt is oda-vissza meg kell másznunk, de stabil korlátban kapaszkodhatunk közben.
A fából készült utak, hidak teljesen biztonságosak. Az alapjuk, a tartószerkezetük mindig fém, csak a borítás és a korlátok készülnek fából. Vas, acél és vastag fagerendák tartják a vendégeket a völgyben. Ezeket minden tavasszal, az olvadás után nagyon alaposan átvizsgálják, megnézik, hogy a hó és a fagy nem tett-e kárt bennünk. Ahol kell kijavítják a hibákat és csak ezután nyitják meg a szurdokot a látogatók előtt. Ezen kívül minden évben geológusok és statikusok is megvizsgálják az egész útvonalat.
Sőt, a völgy egy munkatársa a szezonban is minden nap végigjárja a turistaútvonalat, és megvizsgálja a hidakat, korlátokat. Nagyon figyelnek a biztonságra és a balesetek elkerülésére.
A szurdok télen nagyon veszélyes, ezért nem járható. Télen nemcsak hatalmas hó borítja az utakat, hanem embernagyságú jégcsapok lógnak a sziklákról és a vízesések is megfagynak. Egyébként valószínűleg az is nagyon szép látvány lehet, dehát sajnos ezt nem lehet megnézni.
A visszafelé úton is olyan látvány tárul majd elénk, amitől tátva marad a szánk. Egész más arcát mutatja a szurdok befelé és kifelé.
A patak vízhozama függ az évszaktól és a csapaték mennyiségétől. Hóolvadás után még bővizűbb a patak, nyár vége felé már valószínűleg kevesebb víz van benne. Hacsak nem jön közbe egy nagyobb esőzés, ami ismét felduzzasztja.
A sziklák simaságán látszik, hogy szokott lenni magasabb vízállás is. De bármikor menjünk is, a látvány mindig lenyűgöző lesz.
Nem véletlenül választja évente körülbelül 170 000 ember ezt a szurdokvölgyet kirándulási céljának. 🙂
Én is bármikor, most azonnal is visszamennék. 🙂
A Liechtensteinklamm május közepétől szeptember végéig látogatható minden nap 9 és 18 óra között, továbbá egész októberben 9 és 16 óra között. (A pontos szezonnyitásról és zárásról a honlapjukról lehet tájékozódni.) A szurdok a legszebb arcát kora délelőtt és késő délután mutatja, amikor jobban besüt a nap a hatalmas sziklák közé.
Extrém időjárási körülmények között vagy nagyon magas vízállás esetén még szezonban is korlátozásokat vezethetnek be az útvonalon.
A szurdok kb. 1,5 óra alatt járható be oda-vissza. Az út pár lépcsővel tarkított séta út, nem igényel különösebb erőnlétet, de egy csúszásmentes cipő és egy melegebb felső jól jöhet még nyáron is, mert a szurdokban több helyről csepeg a víz és mindig hűvös van.
Belépőjegy árak (2020):
- felnőtt: 10 Euro
- diák 18 éves korig: 5,50 Euro
- gyerekek 6 éves korig ingyen léphetnek be.
SalzburgerLand kedvezménykártyára ide is érvényes.
Kutyát is be lehet vinni, de csak pórázon.
A pénztárban csak készpénzzel lehet fizetni, semmilyen bankkártyát nem fogadnak el. (Lehet, hogy ez megváltozott, a honlapon nincs rá utalás.)
Viszont vannak jegy-kombinációs lehetőségek a szomszéd hegy felvonójával is, továbbá Hohenwerfen várában a Liechtensteinklamm belépőjegyére 15 % kedvezményt adnak a belépő árából.
A kijáratnál természetesen ajándékbolt és étterem is található (valamint kulturált mosdó is). 🙂
Szépsége vetekszik az etalon Vintgar szurdokkal, a méretei a mély Aareschluchttal, energiája az extrém Steinwandklamm-mal. Szóval lenyűgöző!
Remélem kedvet kaptatok, és ha Salzburg környékén jártok, feltétlenül tesztek egy kitérőt a Liechtensteinklamm szurdokvölgybe is. Bár a tömeg kicsit csökkenti az élvezeti értékét, de biztos ki lehet fogni gyengébb napokat is (hétköznap). Mert itt aztán belefuthat az ember a föld minden nációjába. Mi is láttunk japánoktól a csadoros arabokon át a hangos olasz csoportig sokféle népséget. De magyarokkal nem találkoztunk! Talán nem ismerik még, népszerűsítsük hát! 🙂
Az információkat saját kútfőből merítettem és a www.liechtensteinklamm.at, a Liechtensteinklamm hivatalos honlapjáról szemezgettem.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: