A már bemutatott Ötscher Tropfsteinhöhle egy egyedülálló cseppkőbarlang az Ötscher hegy egy eldugott szegletében. Nem könnyű megtalálni, mert mélyen bent van az erdőben, a hegy oldalában, pedig érdemes megkeresni, hiszen különleges és nem mindennapi. Tartogat kihívásokat, mint ahogy az oda vezető út is. Mert ez sem csak egy sima erdei séta. Út közben is érhetik az embert meglepetések. 🙂
Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztriában, Mariazell közelében, az Ötscher hegy nyugati oldalán, Gaming település mellett. Ha Gaming meg van, onnan már ki van táblázva… (nagyjából). Térképen ITT.
Tehát ha Gaming meg van, ott a városközpont közelében a Tormäuerstraße-ra kell ráfordulni, ez ki van táblázva. Onnantól viszont már nem nagyon. Azon az úton kell menni befelé nagyon-nagyon-nagyon sokat. Lesz egy kereszteződés, ott is tovább egyenesen befelé a hegy felé, a folyó mellett. Mivel ez egy keskeny, kanyargós és folyamatosan emelkedő erdei út, ezért túl gyorsan nem lehet menni rajta, negyvennel meg úgy tűnik, hogy nagyon sokáig megyünk, és sehol semmi. A lényeg, hogy ne adjátok fel, addig menjetek, amíg egy kis parkolót, faházikót (wc) és ezt a táblát meg nem találjátok az út mentén.
A barlang már 9-kor nyit, de ha ilyen korán odaértek a parkolóba, úgy jártok mint mi, egy teremtett lélek nem volt sehol, ezért totál bizonytalan voltam, hogy egyáltalán jó helyen vagyunk-e. De ha később mentek, már tele lehet a parkoló, és a sok autó azt jelzi, itt bizony van valami látványosság.
Illetve nem itt, de innen kell indulni. Miután felszerelkeztetek enni- és innivalóval, valamint meleg ruhával (hosszú nadrág, pulóver nyáron is!), a táblán jelzett irányba kell indulni.
A házikó a Schindlhütte, egy kis erdei fogadó étteremmel, pár szobával, tehát akár aludni is lehet itt, ha nyitva van. 2017-ben zárva volt, bár a honlapjukon semmi nem utal erre. De lehet, hogy következő szezonra már nyitva lesznek.
És a honlapjukon azt olvastam, hogy a Niederösterreich Card-dal rendelkezők a hüttében vehetik át az ingyenes belépést biztosító jegyet. De ha zárva van, akkor menjenek fel nyugodtan, és a kasszánál megkapják ők is a kedvezményt.
A hütte mellett újabb útbaigazító táblákat találunk, és itt már megjelenik “Tifi” is, egy fura útjelző tábla figura, aki végigkíséri az utunkat a barlangig. Tehát menjünk mindig arra, amerre Tifi mutatja.
Tifinél ellenőrizhetjük újra a nyitvatartási időket, hogy ne menjünk potyára. Itt van továbbá a denevéres “rejtvény-rali” indulópontja is.
Az első denevérnél vehető fel a részvételi kártya. Az út mellett további denevérek lesznek kihelyezve, táblájukon kérdés és válasz lehetőségek. A kártyán be kell jelölni a helyes választ. Ha a barlang bejáratánál a részvételi kártyát odaadjuk a pénztárosnak, és minden kérdésre helyes a válasz, egy kis ajándékot adnak a gyerekeknek cserébe.
És megkezdődhet a mászás hegynek felfele…
Hamarosan rátalálunk az első rejtvényes denevérre is. Olyan komoly kérdése van, hogy vajon melyik cipő a legalkalmasabb a hegymászáshoz és a barlanglátogatáshoz? A túracipő, a fürdőpapucs vagy a flip-flop? (Mondjuk én láttam már ügyes embert flip-flop-ban hegyet mászni…) (És mielőtt kommentelnek az ismerőseim … igen én is szoktam szandálban, de az direkt túraszandál! :-P) Ide kifejezetten a zárt cipő javasolt, főként a barlangban uralkodó 4 (!) fok miatt.
Az erdei szakasz után hamarosan kiérünk egy aszfaltozott útra. Én itt is elbizonytalanodtam, hogy jó helyen álltunk-e meg, lehet, hogy fel lehet menni autóval is? Nem, nem lehet felmenni, az autót tényleg ott kell hagyni abban a parkolóban, és bizony gyalogolni kell.
Mert az út hamarosan ismét az erdőben, egy gyalogösvényen folytatódik, ezt rendes, sárga, turista út-jelző tábla és Tifi is mutatja.
Az ösvény kicsit durvul, emelkedik, sziklás, köves, keskeny, és még mindig tényleg erre kell menni. 🙂
Hamarosan megtaláljuk az Ötscher Naturpark becsületkasszáját is. Ilyen van kitéve az Ötschergraben, Ausztria legnagyobb szurdokvölgye felől is. A Naturpark belépője felnőtteknek 3 Euro, gyerekeknek 1,50 Euro. Ebből tartják karban az erdei utakat és műtárgyakat.
További erdei ösvény után aztán jön az extrém rész. Egy völgynél a nagy szintkülönbséget egy kecses fémlépcsővel hidalták át.
A komoly tériszonyban szenvedőket ezen a ponton el is veszítjük, mert bizony bátorság kell a felmászáshoz, és szédülésmentes fej. Meg tüdő, mert nagyon-nagyon sok lépcső van.
Lehet, hogy direkt szelektálják a barlanghoz igyekvő látogatókat, mert bent a barlangban is ugyanilyen lépcső van, hasonló magassággal és mélységgel.
Felfelé nézve is elég magas, meg visszanézve is.
A mély völgy fölött egy híd vezet át, majd folytatódik a lépcsők sora.
Valószínűleg tavasszal, hóolvadáskor, vagy nagyobb esőzések után patak is zúdul lefelé a nagy köveken, nyáron viszont már csak a hatalmas sziklák maradnak. Vagy az történt, mint a viccben:
– Te, ki hordta ide ezeket a hatalmas sziklákat?
– Hát a patak.
– Aha, de akkor hol a patak?
– Gondolom elment kőért…
Tovább felfelé meg vannak még a régi, föld-lépcsők is. Valószínűleg valahol ilyenek voltak lejjebb is, de vagy nagyon leromlott az állaguk, vagy valami vihar/víz/szikla elsodorta őket, ezért kellett valami mást építeni helyettük.
A “félelmetes” rész után aztán ismét a hegy oldalában, kellemes, de keskeny ösvényen folytatódik az út.
Út közben újabb rejtvényes denevérekkel találkozhatunk, pl. azzal, amelyik azt kérdezi: melyik állat telel a barlangban? A bűzös borz, a denevér vagy az aranyhal? 🙂
A keskeny ösvényen egy kis sodronyos kapaszkodóval kapunk segítséget, ami bizony nem árt, mert az út keskeny, egyik oldalon a szikla, másik oldalon meg a szakadék. De ettől szép az egész!
Aztán amikor újra összefutunk Tifi-vel, aki egy bal kanyart mutat és egy fém hidat egy kis patak felett, akkor már kicsit örülhetünk. Eddigre valószínűleg már több mint fél órája úton vagyunk, és még mindig jó felé megyünk. 🙂
Itt viszont az út még jobban bedurvul, még keskenyebb lesz, meredekebb és csúszósabb.
Viszont újabb denevérekkel találkozhatunk, melyek közül az egyik azt kérdezi: Melyik öltözék a megfelelő a barlanglátogatáshoz? Fürdőnadrág és fürdősapka, vagy hálóing és hálósipka, vagy dzseki és védősisak? (Hát kinek mi, ugye…) 🙂
A másik: hogyan viselkedjünk helyesen a barlangban? Nyugodtan és figyelmesen, vagy hangosan énekelve és ugrándozva, vagy zavartan és lökdösődve?
És már látszik a fény az alagút végén… bár addig még újabb pár lépcsőt meg kell mászni.
Hát itt ér véget a néhol kellemes, néhol félelmetes, néhol izzasztó és néhol bizony nehéz gyaloglás az erdőben. De megéri vállalni a nehézségeket, mert az Ötscher Tropfsteinhöhle egy eléggé különleges cseppkőbarlang. Nem túl nagy, de van benne látnivaló.
A pénztár-házikó mellett padok, asztalok vannak, ahol kipihenhetjük a háromnegyed órás mászás fáradalmait, és megvárhatjuk a következő csoport indulását.
A cseppkőbarlang természetesen csak vezetéssel látogatható, de nincsenek megadva előre fix időpontok, amikor összejön pár ember a bejáratnál, akkor indul egy-egy csoport. Mi kb. tízen voltunk.
Az Ötscher barlang nagyon gazdag cseppkőben, vannak hatalmas termek és szűk, alacsony átjárók is, sőt két tó is található bent, amiből a nagyobbikat meg is mutatják. Ami viszont nincs bent, az az elektromos világítás, ezért mindenki zseblámpát kap belépéskor. Izgi! 🙂
Adnak továbbá fejvédő sisakot, hogy ne verjük véresre a fejünket a cseppkövekben törpejárás közben, mert néhol igen alacsony és szűk átjárón kell tovább menni. Aztán meg vissza.
És bent is van egy sok emelet magas fémlépcső.
De a barlang részletes leírását ITT találjátok. Nézzétek meg azt is! 🙂
A cseppkőbarlang nyitva tartása: minden évben május 1-től október 26-ig csak szombaton, vasárnap és ünnepnapokon 9 és 16 óra között, nyári szünet idején júliusban és augusztusban szerdánként is.
A barlang-belépő ára felnőtteknek 6 Euro, gyerekeknek 4,50 Euro. Niederösterreich Card és WildeWunderCard felmutatásával egy belépés ingyenes.
A visszaút természetesen ugyanarra vezet a parkolóig, amerre bejöttünk. De vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy lefelé gyorsabban lehet haladni, és rövidebb idő alatt ki lehet érni.
Az egészre tehát minimum 2,5 órát szánjatok (+ az autós megközelítés), ami, ha a csoport indulására többet kell várni, akkor akár 3,5 is lehet. Rohanás nélkül klassz fél napos program.
Persze érdemes élvezni a tájat még visszafelé is. Mint pl. ezt a jó kis szerpentint. Lefelé sokkal könnyebb… 🙂
Aztán jön a “félelem lépcsője”… Egyébként szerintem nagyon szép “mérnöki” megoldás, kecses, légies… bár ha a szívemre teszem a kezem, egyáltalán nem illik ide, az erdei környezetbe. Valami fából készült alkalmatosság talán szebb lett volna. Mint mondjuk a Medve-szurdok fa létrái.
Kalandra fel hát, túrázzatok és keressétek meg ezt a barlangot, ha az Ötscher hegy vagy Mariazell környékén, vagy Alsó-Ausztria nyugati részén jártok. Persze még egyszer hozzátenném, hogy súlyosabb tériszonnyal és/vagy klausztrofóbiával meggondolandó (mert nyilván nem hiányzik senkinek egy pánikroham). De ha szeretnétek a félelmeitekkel szembenézni és leküzdeni azokat, akkor ideális ez a helyszín.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát.
Innen csak pár kilométerre, Lackenhof-nál található az Ötscher libegő, amivel a hegy legmagasabb pontja, az 1893 méter magas Grosser Ötscher közelébe utazhatunk fel kényelmesen, hogy ott aztán megnézzük mi van a hegy tetején. És nincs messze a Hochkar hegy sem, ahol szintén lehet libegőzni, valamint nagyon sok túraútvonal is várja a hegymászást kedvelőket. De ott még egy kilátó és a félelem hídja is van. Onnan meg már csak a szomszéd faluig Lassing-ig kell elmenni a faúsztatók útjához, ami egy izgalmas és hosszú szurdokvölgy, illetve a következő faluig, Palfau-ig egy hatalmas vízesés sorozatért. Az Ötscher hegy másik oldalán pedig Ausztria legnagyobb szurdokvölgye, az Ötschergraben található.