A szlovén tengerparton nyaralni? Igen! Mert a szlovén tengerpart olyan, mintha a horvát és az olasz tengerpart szerelemgyermeke lenne osztrák keresztszülőkkel. Ráadásul olyan ékköveket is rejteget ez a rövidke tengerpart, mint Piran, a kétnyelvű, csodás kisváros. Illetve dehogy rejtegeti! Mutogatja, hogy mindenkit ide csábítson. Piran csak arra vár, hogy felfedezzük! És mindenkit, aki felfedezi, gazdagon megjutalmazza az egyedülálló hangulatával, a nyugalmával és az évszázadok óta változatlan bájával. Itt a jelentős turizmus ellenére is minden autentikus: a házak és az emberek is.
Hol található? Szlovéniában, a tengerparton, Portorož mellett. Térképen ITT.
Szlovénia tengerpartja mindössze 47 km hosszú, mégis megtalálható itt majdnem minden, amire egy tengerparttal kapcsolatban vágyhatunk. Oké, végtelen homokos partszakasz nincsen (csak egy pici és az sem homokos), hiszen az Isztriai félsziget észak-nyugati részén terül el a szlovén tengerpart, de ezen kívül minden meg van. Az Adriai-tenger itt tiszta és gyönyörű színű.
Szlovénia partja leginkább a horvát tengerpartra hasonlít: köves, sziklás, kavicsos és kiépített betonos részek váltják egymást.
A városok viszont Olaszországot idézik, nagyon látványosan jelen van a velencei birodalom építészeti hagyatéka, és jellemzőek a szűk, sikátoros utcák is. Egy-két ház teljesen olyan, mint a velenceiek.
A sikátorok is olyanok, mintha Velencében járnánk. Bár itt nem keresztben voltak kiteregetve a ruhák.
Hát ezért olyan a szlovén tengerpart, mintha a horvát és az olasz szerelemgyermeke lenne. És hogy miért írtam, hogy ennek a gyermeknek osztrák keresztszülei vannak? A tisztaság miatt. Szlovénia kulturáltságban, biztonságban és tisztaságban teljesen Ausztriára hasonlít.
Tehát Piran a szlovén tengerpart ékköve. Kétnyelvű város, ahol a szlovén mellett az olasz is hivatalos nyelv. Ezt mutatja az is, hogy a táblákra is mindkét nyelven fel van írva minden.
Az óváros egy félszigetre épült, ahol kis helyen sok ház található. Teljesen autómentes övezet, hiszen keskeny, sikátoros utcák vannak, ráadásul lépcsőkkel, emelkedőkkel tarkítva, és a dombon Szent György temploma.
A látnivalókról nagy térképekről tájékozódhatunk.
Viszonylag nagy kikötőjében rengeteg kis vitorlás ringatózik. Ha a tengerparti parkolóban sikerül letennünk az autót, akkor a kikötő mellett végigsétálva vezet az út a fő térre és az óvárosba.
Ráadásul Piran is halad a korral, a kikötő mellett Piranko névre keresztelt városi kerékpárok várják, hogy felpattanjanak rájuk.
Piran történetét a római időktől tartják számon. Időszámításunk előtt 180-ban törtek előre a római csapatok az Isztriai-félszigeten. Piran területén egy helyőrséget, kikötőt hoztak létre. A Római Birodalom széthullása után a római haderő kivonult innen és az V. században barbár törzsek célpontjává vált. Piran a VII. században bizánci uralom alá került. Ekkor erőteljes városfejlesztések indultak el. 788-ban francia kézre került, majd a X. században a Karinthia bajor hercegség része lett.
A X. századtól a Velencei Köztársasággal kezdett el kereskedni Piran. Mivel ekkor Velence volt a legerősebb régió ezen a földrészen, így egyre nagyobb nyomást gyakorolt Piran-ra. Idővel Velence szinte teljesen bekebelezte ezt a partszakaszt (is). Piran ekkor a szomszédos Koperrel fogott össze, hogy együttesen nagyobb erőt tudjanak képviselni Velencével szemben. Az összefogás eredményeképpen 1192-ben szabad isztriai kereskedőváros lett Piran és Koper. De aztán a Velencei Köztársaság a XIII. század közepén előretört és véglegesen elfoglalta Pirant, Kopert és Izolát is. A velencei megszállás 1797-ig tartott. Piran több mint 500 évig volt velencei fennhatóság alatt, mely az egész város kinézetét, épületeit, látnivalói meghatározzák a mai napig.
Eredetileg egy kikötő volt a főtér helyén, majd a XIX. században – a város terjeszkedése miatt – az öblöt betemették és létrehozták ezt az óriási teret.
Piran hangulatos főterének egy részét kávézók és éttermek teraszai foglalják el, nyüzsgő belvárosi hangulatot biztosítva. Délután. Szieszta után. Mi délelőtt voltunk a főtéren, akkor még rajtunk kívül nem sokan voltak.
A velencei időket, osztrák uralom követte. Piran 1797-ben a Német-római Birodalom, majd az 1804-ben megalakult Osztrák Császárság, és 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A Habsburg idők fellendülést hoztak a város életében. Az egykori sómedencéket felélesztették. Piran 40.000 tonna sót termelt évente. A XIX. század végén megépült a Trieszt – Piran – Porec vasútvonal, mely még tovább növelte Piran jelentőségét.
Piranban született 1692-ben Giuseppe Tartini, olasz zeneszerző és hegedűművész, akiről 1892-ben, születésének kétszázadik évfordulóján elnevezték a városka főterét, és szobrot is állítottak neki.
A Tartini tér legfontosabb látnivalója a Városháza. Az eredeti Városháza a XIII. században épült gótikus stílusban a kikötő közelében. Ezt elbontották amikor a teret létrehozták. A ma látható neoreneszánsz Városháza 1877-ben épült.
Az épületeken ma is látható a velencei birodalom jelképe, az oroszlán. A mellső mancsa alatt nyitott könyv, ami arra utal, hogy ezt a várost a velenceiek “békésen”, háború nélkül foglalták el.
Piran gazdagságát mutatta, hogy itt adták át Ausztria első trolibusz vonalát 1909-ben, amely Piran és Portorož között közlekedett 1912-ig. Aztán helyét a majdnem 5,5 km hosszú pályával, és öt kitérővel rendelkező keskeny nyomtávú villamos vette át. A villamosok a Tartini tértől Portoroz-ig 30 percenként közlekedtek, legnagyobb sebességük 26 km/h volt. A második világháború alatt üzemszünet volt, aztán később a Trieszt Szabad Terület hatósága a buszforgalom mellett döntött. A villamos vonal bezárására 1953. augusztus 31-én került sor.
Az I. világháború után Olaszországhoz csatolták Pirant, míg a II. után Jugoszlávia része lett. Ebben az időben városka déli határán lévő Dragonja folyónál húzták meg a tagállamok belső határát, így került Szlovéniához, és maradt is a Szlovénia része, amikor 1991-ben Jugoszlávia felbomlott és kikiáltották a szlovén függetlenséget.
Piran látnivalói jellemzően a velencei időkben épültek. A várfal maradványa ma is jól látszódik a dombtetőn. Piran már a VII. századtól erős várfallal volt körbevéve. Eredetileg csak a várfalon belül építkeztek, majd a város terjeszkedésével a várfalat is tovább bővítették. A XVI. századi bővítéssel a teljes félsziget erős várfallal lett körbevéve. Ez volt az az időszak, amikor a Velencei Köztársaság a Török Birodalommal csatázott az Adriai tengeren. A XIX. század folyamán a várfalakat visszabontották. Ma már csak az eredeti régi várfal látható.
Az óvárosból egy rövid sétával könnyen elérhetjük a várat, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a félszigetre.
Piran másik legfőbb látnivalója a Szent György templom. Eredetileg 1272-ben építették. A XVI. században súlyosan megsérült. Ekkor kellett először átépíteni, kibővíteni. Mai alakját 1818-ban nyerte el, amikor másodszorra is teljesen átépítették.
Érdemes a templom magas harangtornyába is felmenni, mert az igazán “képeslap fotókat” onnan lehet készíteni a félsziget csúcsáról és Piran főteréről is. Ráadásul a belépő csak 1 Euro körül van.
A forróság elől pedig meneküljünk be a gyönyörű templomba, ahol hűsölhetünk is kicsit.
A belseje nem egy barokkosan túldíszített, de nagyon szép. Különlegessége a fa kazettás festett mennyezet.
Festményeken és szobrokon is Sárkányölő Szent György jelenik meg, hiszen neki szentelték a templomot.
Ha a templom melletti falról lenézünk, a tenger egy gyönyörű színű szakaszát láthatjuk, ahol a köves parton fürödni is lehet.
Ehhez a félsziget csúcsa felé kell elindulni a lejtős úton.
Út közben végig gyönyörű kilátás tárul a szemünk elé, és színes virágok mellett is elvezet a szerpentin.
Lent a parton a sziklás, köves, hamar mélyülő részen fürödni, úszni is lehet, de semmi infrastruktúra nincs hozzá. Viszont a tenger tiszta.
A sziget csúcsa felé a parton éttermek sora, a végén pedig a világító-torony.
A parti hatalmas sziklákat is érdemes végigbogarászni, mert arcok, szobrok, lenyomatok vannak közöttük. 🙂
A világító-toronyról pedig kiderül, hogy egy 13. századból származó kis templomocska neogótikus harangtornya.
A picur templom belseje egyszerű, és valami modern kiállítási is volt benne. (Ami mondjuk nem annyira illett bele.)
A parton aztán a másik oldalon is a vidám, színes házak alatt éttermek sorát találhatjuk.
Ezen az oldalon betonos strand van, több lejárattal. (De infrastruktúra itt sincs a strandokhoz.)
Aztán a félsziget körbejárása után érdemes kicsit elveszni a sikátoros utcácskákban is, amik a turisták hadának támadásai ellenére is megőrizték vidéki, kisvárosi hangulatukat az itt-ott omladozó vakolatokkal, a muskátlis ablakokkal és a házak között száradó ruhákkal.
És pont, mint Velencében, itt is a sikátorok egy-egy kis térben futnak össze, ahol igazi, helyi üzleteket is találhatunk.
Meg kávézókat, éttermeket, ahol nagy valószínűséggel inkább a helyiek fogyasztják ráérősen a feketéjüket. Ilyen helyeket keressen az, aki a valódi pirani életérzést szeretné magába szívni.
Piran gasztronómiájára is nagy hatással volt az olasz konyha, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a gasztronómiára inkább az olasz stílus a jellemző. A tésztáik, pizzáik felveszik a versenyt a határ túloldalán készítettekkel is.
Emellett persze válogathatunk a tenger kínálta széles választékból, mindenféle halakat, rákokat, kagylókat és tintahalakat készítenek igen ízletesen. Érdemes kipróbálni a helyi vendéglőket, nem fogunk csalódni.
Aztán bármerre kevergünk is a sikátorok között, előbb-utóbb ki fogunk érni a tengerpartra, hiszen nem túl nagy a félsziget.
Piranban tengerészeti múzeum is található, ahova érdemes benézni.
Az óváros csak gyalogosan közelíthető meg, ezért attól délre a tengerparton hosszan elnyúlva épültek külső parkolók, ahonnan gyalog vagy helyi tömegközlekedéssel lehet eljutni a belvárosig. A külső parkolóházak ára óránként 1,20 – 1,70 Euro, egész napra 12-17 Euro. A belváros közelében a parkolás már óránként 5 Euro.
Piran körül több strand is van. A fentebb bemutatottokon kívül, a vitorlás kikötő mellett is egy betonos, mélyvizű található, ahova fémlétrán lehet bemászni. A strandok ingyenesek, fizetni csak a napágyakért és napernyőkért kell, ahol van és csak ha igénybe vesszük.
Piran kiválóan alkalmas egy fél vagy egész napos kiruccanáshoz, de több napot is érdemes eltölteni ebben a gyönyörű városkában. Viszont szinte összeépült a szomszéd várossal, ahol sokkal több szálloda között válogathatunk. Portorož nyüzsgő nyaralóváros korszerű szállodákkal, medencékkel, programokkal és éjszakai élettel. A két város között buszjárat közlekedik.
De ha az Isztriai félsziget horvát oldalán nyaraltok, onnan is érdemes átugrani Piran-ba legalább egy napra, hiszen Umag-tól, Porec-től, vagy akár Rovinj-tól sincs messze. (Mellesleg Rovinj akár az ikertestvére is lehetne Piran-nak.)
És ha már erre jártok, útba esik jövet-menet még egy-két fantasztikus látnivaló a szlovén autópálya mellett. Nem is messze Piran-tól van egy fantasztikus föld alatti kanyon, a Skocjan barlang, ahol a csendes részen gyönyörű cseppkövek vannak, a hangos részen pedig ott dübörög a folyó a barlangban. A híres Postojnai cseppkőbarlangba pedig kisvonattal viszik be a látogatókat 2 km mélyre, majd aztán bent még 1,5 km-t sétálhatunk a gyönyörű cseppkövek között. És egy nagyon különleges sziklavár is van pár kilométerre a barlangtól Predjama közelében.
(A fotó a portoroz.si oldalról származik.)
Az információkat a www.horvatorszaginfo.hu, a wikipedia és a www.portoroz.si oldalakról csipegettem.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: