Trakostyán, vagy horvátul Trakošćan távol van minden más látnivalótól, lakott településtől, de nincs távol a magyar határtól, így egy városlátogatást vagy egy kis shoppingolást hozzácsapva máris remek program lehet, egy egynapos kiránduláshoz.
Dombok között, erdők mélyén eldugva találjuk ezt a mesebeli várra emlékeztető, látványos erődítményt, mely utoljára a Drašković család tulajdonában volt. Mai formájára is ők építtették át.
Hol található? Horvátországban, Varasd megyében, a magyar határtól kb. 80 km-re. Térképen ITT.
Az út mellett nagy, ingyenes parkoló található, ahonnan már gyalog kell felmenni a várig.
A vár egy dombra épült, amit természetvédelmi területté nyilvánítottak. A dombon gazdag a növényvilág. A magasabban fekvő területeken hegyi bükkerdők és fenyőerdők vannak, a völgyekben kocsányos tölgyerdők, gyertyánok, tölgyesek és szelídgesztenyések találhatók.
A domb túloldalán egy tó is fekszik, szép időben érdemes sétálni a partján. Különleges növényei a vízitök és a sárga tavirózsa.
A tó körül tündéres meseösvényt alakítottak ki, erről nagy táblákon olvashatunk. Akinek ideje engedi, akár körbe is sétálhatja a tavat.
A hagyomány szerint a vár egy ókori erődítményről arx Thacorumról kapta a nevét, mások szerint Drachenstein lovagjairól, akik a kora középkorban ellenőrzésük alatt tartották a vidéket.
A várhoz romantikus sétány vezet fel.
Trakostyán története szinte négy évszázadon át megegyezett a Drašković családéval. A Drašković-ok a 16. század második felétől a 20. századig Horvátország egyik legjelentősebb és leggazdagabb főúri családja volt Zagorjában és a horvát kajkevác nyelvjárást beszélő vidékek területén.
Ebből a családból négy horvát bán (II. György, II, III és V. Iván), számos hadvezér, akik a Horvát Királyság és a Habsburg Monarchia védelmében harcoltak, püspökök, egy bíboros, egy magyar nádor, királyi kancellárok és bírák, továbbá sok más jelentős személy emelkedett ki Horvátország közéletében.
Aki bírja a lépcsőzést, az erre rövidíthet is.
Az első erőd itt a zagorjei grófság védelme érdekében készült a 13. században. Írásos emlékek először 1394-ben említik, amikor Cillei Hermann kapta adományul, és 1456-ig, a család kihalásáig a Cilleiek birtokában maradt.
A vár az északnyugat-horvátországi várrendszer része volt és a középkorban, a Ptuj felől a Bednja folyó völgyében haladó utat tartotta szemmel. Eredetileg egy lakóegység, egy várfalakkal körbevett udvar és egy erős őrtorony volt itt.
A Cillei nemzetség kihalása után birtokaik feloszlottak, többszörösen gazdát cseréltek. A Trakostyáni vár először Vitovec János hadvezéré, majd Corvin Jánosé lett, aki Gyulay Jánosnak adta. A Gyulayak három nemzedéken át birtokolták és sokat építettek is rajta, de 1566-ban kihaltak és a birtok a császárra szállt. II. Miska császár szolgálataiért Drašković György horvát bánnak adta.
Trakostyán középkori várából nem sok maradt meg, miután a vár ma inkább egy historizáló stílusban felépített mesebeli várkastélyra hasonlít. A középkori vár csak alapfalaiban létezik, ám ennek ellenére Horvátország leglátogatottabb műemlékei közé tartozik.
A várat az 1584-es, végleges birtokbavétele után a Drašković-ok többször átépítették. Ekkor emelték a nyugati bástyát, mely már alkalmas volt az erődítmény ágyúkkal és tűzfegyverekkel való hatékony védelmére is. Az itt elhelyezett címer és a felirat bizonyítják, hogy II. Drašković János és Péter 1592-ben építtették.
A várkastély, mint arról egy 1667-ből származó rajz is tanúskodik már ekkor megkapta napjainkig megőrzött formáját. Azonban a vár középkori képéről nagyon keveset tudunk, és Trakostyán 16. – 19. század átépítéseiről, bővítéseiről sincs sok adat.
Amikor a család többi zagorjei birtoka felvirágzott a Drašković-ok a 18. században Trakostyánt elhagyták és a vár pusztulásnak indult. Ezután már főként csak a katonaság tartózkodott benne.
Trakostyán a 19. század közepére már annyira lepusztult, hogy többé már nem lehetett kényelmesen lakni benne, ezért az akkori tulajdonosa, gróf Drašković VI. György altábornagy, miután feleségül vette Baillet-Latour Zsófiát, 1853-ban nekilátott az ősi vár felújításához és kastéllyá való átalakításához. A munkálatok három éven át folytak, a felújításról egy kőtábla is tanúskodik, amit a főkapu udvar felöli homlokzatába építettek be.
A trakostyáni vár felújítása egyike az első átfogó restaurálásoknak Horvátországban. A kastély neogótikus stílusban újították fel. A romantizáló elveknek megfelelően felújított kastélyon kihangsúlyozták az erődítmény jelleget, a négyzetes lakótornyot és a hengeres bástyákat 16. századira, a lakó- és a gazdasági épületeket 17. és 18. századira fazonírozták. Az északnyugati homlokzaton egy bejárati helyiséget alakítottak ki, ahol a főlépcsőházat helyezték el, továbbá magas palástfalakat és egy reprezentatív, gótikus, felvonóhidas kaputornyot készítettek. A korábban kicsiny ablakokat hatalmas, színes üvegezésű ablakokra cserélték ki.
A felújítás idejéből fennmaradt berendezésnek neogótikus, neoreneszánsz és neobarokk jellegzetességei vannak. A reprezentatív helyiségek, úgymint a lovag- és vadászterem, a könyvtár a földszinten helyezkednek el. A tulajdonos lakóhelyiségeinek az első emeletet szánták, étkezővel, hálószobákkal, szalonokkal, szivarszobával, zeneszobával, olvasószobával és egy imasarokkal. A második emelet főleg az időnkénti vendégek elhelyezésére szolgált. A földszinten a kicsiny ciszternás udvar mellett a kiszolgáló részen helyezték el a konyhát és a különböző élelmiszer kamrákat.
1944-ben a Drašković család Ausztriába menekült és a kastély állami tulajdon lett.
A kastély II. világháború végét elhanyagoltan, de komolyabb károsodások nélkül és nagyrészt eredeti berendezéssel vészelte át. Az összes zagorjei kastély közül ez őrizte meg a legjobban az uralkodó központ és főnemesi birtok szellemét.
A kastélyban 1953-tól egy főúri hangulatú múzeumot rendeztek be a Drašković családdal kapcsolatos, 16. és 19. századból fennmaradt berendezésekre alapozva. A kialakított enteriőr alapján a kastélyban megfogható, átérezhető az eredeti, 19. századi hangulat is.
A vár alagsorában egy különálló épületrészben található a várkonyha, ezáltal megakadályozható volt egy esetleges tűz továbbterjedése a lakószobák felé. A konyha közepén egy hatalmas, fehér, többfunkciós kályha található. Különösen érdekes a kémény elhelyezkedése, mert az nem az egyébként megszokott helyen található. A füst a konyha padlójában lévő csatornán keresztül a fal felé távozott, és ott ömlött csak a kéménybe. A konyha sarkában egy kemence is van, ahol a kenyér mellett más ételeket is készítettek.
Évszázadokon keresztül a nemesek népszerű szórakozása volt a vadászat, ezért a magasföldszinten kapott helyet egy vadászterem. Ez a helyiség volt a valamikori nagy étkező is. Itt időzött a férfitársaság egy-egy vadászatból visszatérve, ezért a terem gazdagon berendezett, a falakon pedig vadásztrófeák láthatóak.
A dolgozó és könyvtárszoba neoreneszánsz stílusú bútorokkal és könyvespolcokkal van berendezve. A könyvtár állománya ma kb. 1700 kötetből áll, elsősorban enciklopédiák és szépirodalmi művek a 18. század második feléből és a teljes 19. századból. A legtöbb könyv német és francia nyelven íródott.
A nyugati toronyban található a vár legreprezentatívabb része: a lovagterem. Ez a 19. században felújított ünnepélyes helyiség felidézi a középkori, romantikus múltat, de egyben azt a katonai erőt, a hadsereget is szimbolizálja, melynek számtalan tagja harcolt az oszmán birodalom ellen, majd később más harcokban is európai frontokon. A terem gótikus stílusú, a 15., a 16. és a 17. századból származó fegyverek, valamint vezérek portréi vannak benne kiállítva.
Az épület középső részén található egy négyszögletes várudvar ciszternával. Az udvar falán egy óra is található a 19. századból.
Az első emeleten találhatjuk a gyönyörű étkezőt. A helyiség bútorzata – mint az egész első emeleté – a tulajdonosok megrendelése alapján direkt ide készült, egyedi darabok. A falon lévő kisebb ajtón keresztül hordták az ételt az étkezőbe, amit egy felvonóval juttattak fel a konyhából. A felszerelés és az étkészletek nagy része a II. világháborúban elpusztult, ezért ma csak pár porcelán van kiállítva a 18. – 19. századból.
Szintén ezen az emeleten található egy hálószoba és a hozzá kapcsolódó előszoba. A háló előszobája mind stílusban, mint funkciójában szorosan kapcsolódik a hálóhoz. Itt vannak elhelyezve a nagy ruhásszekrények, az álló tükör és a tároló ládikó.
A várúr hálószobája csodálatos, neobarokk stílusban lett berendezve.
Az elmúlt századokban a zene, a zenélés a nemesség számára remek szórakozási lehetőség volt. Általában ebben a helyiségben múlatták az időt zenéléssel vagy zenehallgatással, ezért a szobának pazar berendezése van neobarokk bútorokkal, festett és gazdagon aranyozott fafaragásokkal.
Erdődy Drašković Julianna festőnő műterme is gyönyörűen rekonstruálva van. A szobában kiállításra kerültek festményei, portréi is, valamint festőállványa és használati tárgyai is. A szobát egy pazar neogótikus kályha fűtötte.
A második emeleten található barokk szoba a német barokk stílusában lett berendezve. Gyönyörű berendezési tárgyai a 17. és a 18. századból származnak, a székek francia minta alapján készültek.
A szép rokokó szoba két részből áll, az egyik oldalon egy dolgozószoba rész, a másik oldalon egy hálószoba rész látható.
Az egyik szobában Drašković a “hétéves háborúban” részt vett tisztjeinek 40 portréja van kiállítva, melyeket nagy valószínűséggel Johann Michael Millitz és tanítványai festettek. Minden tisztet hasonló pózban festettek meg. Hasonlóságuk kitűnik a frizurájukon és a katonai egyenruhájukon is.
A neoreneszánsz a historizmus egy ága, mely a 19. század második felében alakult ki. A neoreneszánsz szobában kiállított, feketére festett bútorokat Erdödy Julianna hozta magával hozományként. Erre utal a bútorokba faragott “E” betű is. Különös fénypontja a szobának az az eredeti komód, mely a reneszánsz időkből származik. Ez az egész kiállítás legrégebbi darabja.
A vár minden szintjén természetesen további érdekes termeket, szobákat és kiállítási tárgyakat találhatunk. Nem mutatok meg mindent, hagyok meglepetést a helyszínre látogatóknak is. 🙂
A várban fotózni tilos, ezért a belső tereket ábrázoló fotók és a hozzájuk tartozó információk a vár saját honlapjáról származnak.
A várfalról pedig szép kilátásban is részünk lehet, főleg tisztább időben. Lent a gazdasági épületek, mellettük a parkoló, távolabb egy hotel látszik. Körben pedig a háborítatlan természet, dimbes-dombos táj, zöld erdők, a távolban pedig hegyek.
Nyitva tartás:
Belépőjegy árak 2018. április 1-től:
park: 1 Kuna
park + kastély:
Tilos belépni fagyival, égő cigarettával és kutyával.
És ha más várak és kastélyok is érdekelnek benneteket, nézzetek szét ITT és ITT.
Valamint ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk a wikipedia oldalairól, a jupiter.elte.hu-ról és a vár saját honlapjáról származnak.