Teichalm télen síközpont, de nyáron a természet-szeretők, a túrázók jönnek, hogy a tó mellől indulva kiránduljanak a változatos útvonalakon. Tengerszint feletti 1200 méteres fekvése garantálja a jó levegőt és a kirándulásokhoz jó kiindulópontot. Innen is felmászhatunk a Hochlantsch csúcsra, és Teichalm felől sokkal könnyebb rövidebb!
A Hochlantsch a Graz-i hegyvidék legmagasabb hegye, 1722 méter. Fent a csúcson nincs különösebb attrakció, ide a kirándulásért, a magashegyi túrázásért érdemes felmenni. Itt maga az út az élmény, meg a lélegzetelállító kilátás.
Hol található Teichalm? Ausztriában, Stájerországban, Graztól északra, a hegyek között 1200 méteren, a völgyben. Térképen ITT.
Ha a GPS nem találja Teichalm-ot, akkor Fladnitz an der Teichalm is jó, onnan már jól ki van táblázva (Teichalmsee).
Maga Teichalm tulajdonképpen egy nagy tó, és körülötte pár vendéglő, fogadó, szálloda és sífelvonók, sípályák. A tóparton nyugágyak, a zöld hegyeken körben tehenek legelésznek és kolompolnak. A tó vizének lefolyójában pedig csobog a víz. Itt kisimulnak az idegek. 🙂
A tó vizének színe alapesetben gyönyörű kék (a másik Hochlantsch csúcsról szóló írásomban van kép róla kéken is), azonban én nagy esők után jártam ott, így feltellett és elég sáros is volt. Ezért a képeken sajnos nem mutat annyira jól, de lehet, hogy egy hét múlva már ismét szép lesz.
Nagyon sok és változatos túraútvonal körül választhatunk a tó mellett, melyek innen indulnak. Több nagy tábla is van a vendéglők között, ahol kiválaszthatjuk a nekünk megfelelő kirándulást.
Az Almenland túrarégióban 24 különböző hosszúságú és nehézségű túraútvonalat kínálnak három célcsoportnak: családoknak, sportolóknak és a legkitartóbbaknak.
Főleg körtúrákat ajánlanak a táblák, és én is egy ilyen körtúrát mutatok most nektek.
Teichalm-tól fel a Hochlantsch csúcsra, majd a Schüsserlbrunn kápolna és a Steirischer Jokl Hütte érintésével vissza a tóhoz. A térképen a Guter Hirt Hütte is úgy néz ki, mintha útba esne, de nem fog. (Illetve lehet úgy is menni, az + fél óra, meg a sörözés.)
Így kimarad a Medve-szurdok, ami azért a környék legnagyobb vonzerővel bíró látnivalója, de ez a körtúra is nagyon szép.
Ausztriában minden túraútvonal piros-fehér-piros jelzéssel van ellátva, a számozásuk különbözteti meg őket egymástól. Az erdőben haladó utak mellett jól láthatóan vagy fákon, vagy sziklákon vannak a felfestések, a kereszteződésekben pedig egyértelmű táblák mutatják az utat a számozásokkal együtt.
Ez a régi fajta tábla, néhol még ilyennel is találkozhatunk.
Innen a Schüsserlbrunn az irány a Hochlantsch-on át a 740-es számú úton.
Ilyen sárga, új táblák is vannak, ezeken a “menetidőt” is feltüntették. A tábla azt ígéri, hogy 1,5 óra múlva már a csúcson leszek! Szuper! 🙂
A szép napos, zöld rétről az út hamar betér az erdőbe, kellemes hűvösben, magas fenyők között vezet az út. És elkezd emelkedni. Teichalm 1200 méteren fekszik, a Hochlantsch csúcs 1722. Nem olyan sok az … 🙂
Hogy mekkora távolságon kell megtenni ezt az 522 méter szintemelkedést, azt sajnos nem tudom, mert a táblák a távolságot jótékonyan elhallgatják. Csak az időt tüntetik fel rajtuk, ami egy átlagos erőnlétű hegymászó sebességével (pár rövid oxigénszint helyreállító lihegő-szünet beiktatása mellett) általában reális. (Sportot csak a tévéből ismerő, irodai kondival rendelkezőknek azért kicsit tovább tarthat…)
De a túraútvonalakat bemutató tábla szerint a teljes kör kb. 15 km.
A talaj hol sziklás, hol fák gyökerével átszőtt, egyik sem kényelmesebb a másiknál. Két hegyes túrabot sokat segít és megkönnyíti a felfelé haladást. Továbbá arra is jó, hogy a kirándulás után majd necsak a lábunkban legyen izomláz, hanem a karunkban is. 🙂
Kb. 35-40 perc kemény emelkedő után nagyjából felérünk a gerincre. Amikor jobbról a ritkuló erdőn keresztül meglátjuk a szomszédos hegyeket, akkor már nem emelkedik tovább az út jelentősen.
Majd a tehenek elkószálásától védő kerítéshez érünk, melyen belül már kicsit a lábunk elé kell nézni, mert ugye ahol tehén van…, ott lepény is van.
Közben gondolkodhatunk rajta, hogy hogyan jönnek ide fel a tehenek (és minek)?
Amikor megláttam a törpefenyőket én már örültem, mert tudtam, hogy nincs messze a csúcs.
Itt már érdemes kicsit jobbra kimenni a sziklák szélére, mert gyönyörű a kilátás.
Jön még egy kis erdei szakasz.
És egy hőmérőt is találtunk az egyik fára szögezve. Bár csak 13 fok volt, azért folyt a hátunkon a víz rendesen.
Aztán feltűntek a tehenek és a csúcs!
Már innen is csodás a panoráma. Ott lent például Teichalm, a (most nem annyira szép) tó, és a környező gyönyörű hegyek. Milyen érdekes, hogy a völgyben lévő tó 1200 méteren van, ami ugye magasabb, mint a Kékestető, mégis mennyire lent van. 🙂
A kereszthez kell még egy kicsit sziklát is mászni.
A csúcskereszten doboz, a dobozban “vendég” könyv és két toll is található. Írjatok bele Ti is! 🙂
A kereszt mellett egy fémlapon megnézhetjük a környező csúcsok neveit és távolságát.
És gyönyörködhetünk a lenyűgöző, 360 fokos kilátásban. A fotó sajnos nem adja vissza, de ott lenni fantasztikus.
Ezen panoráma, és a hegy viszonylag könnyű megközelíthetősége miatt a Hochlantsch az egyik legkedveltebb kirándulási cél Graz könyékén.
Aztán ha kipihentük a mászás fáradalmait, és kigyönyörködtük magunkat a panorámában, elindulhatunk tovább.
Mivel körtúrát ígértem, megyünk tovább a 740-es számú úton a Schüsserlbrunn felé.
Ott van lent a következő állomás, a Steirischer Jokl Hütte 1398 méteres magasságban. Most hol is vagyunk? Kb. 1700 … Nem olyan sok az a 300 méter ereszkedés… (De!)
Úgy látszik új utat vágtak a hegy oldalába, mert egész frissnek tűnik ez az ösvény.
Aztán ereszkedünk tovább, amerre sikerül. Hol az út? Hát bárhol. Arra kell csak vigyázni, hogy a piros-fehér-piros jelzés felé haladjunk.
Kb. 45 percig tartanak a megpróbáltatások lefelé (ez elég hosszú idő…). Ez a legrosszabb szakasz: a csúcstól a Steirischer Jokl vendéglőig. Fölfelé sem könnyebb rajta menni, akik arra mennek, nekik max. 1 óra a legnehezebb rész.
A Steirischer Jokl vendéglő tehát 1398 méteres magasságban, a szikla szélére építve található. A teraszról gyönyörű kilátás nyílik elénk.
Lehet itt enni-inni, vannak levesek, bécsi szelet, rétesek, kolbászkák, hideg üdítők, sör, és az árak sem szálltak el nagyon.
De azért tudni kell, hogy az áram aggregátorról, víz a patakból van (tehát nem ivóvíz), wc pottyantós. De van! 🙂
És a Hütte mellett lehet lemenni a Schüsserlbrunn kápolnához, melyhez 198 lépcsőfok vezet.
A kápolnával kapcsolatban több mende-monda is járt szájról szájra, korai írásos feljegyzést azonban nem találhatunk róluk. A régi elbeszéléseket, történeteket csak nemrég gyűjtötték össze és vetették papírra.
Az egyik ilyen történet, hogy a Hochlantsch oldalában lédús legelők terültek el, melyeken évszázadok óta szarvasmarhát tartottak. Egyszer azt történt, hogy egy tehén leesett a sziklákról és napokig nem került elő. Miután a tulajdonosnak jelentették a veszteséget, az elkezdte keresni az állatot a sziklák között. Egy kiálló párkányon, (ahol ma a kápolna áll), megtalálta a tehenet teljesen sértetlenül. Az ámulat és csodálkozás aztán még nagyobb lett, amikor ezen a helyen egy Madonna – Szűz Mária képet is találtak. Lehetséges, hogy az 1338-as nagy sáskajárás évében hozta egy zarándok erre a helyre a képet.
Az egész templom fából készült, belseje egyszerű, de nagyon szép és különleges. A templom falán lévő táblára a következő mise időpontja volt kiírva, tehát rendszeresen tartanak miséket is a kis templomban.
Egy másik történt szerint egy magyar grófnő, akinek a kisfia vakon született, furcsa álmot látott. Hívó szót hallott, hogy Teichalmból menjen fel a hegyre a kisfiával és ereszkedjen le a Hochlantsch szikláiról. Ott találni fog egy Mária képet és gyógyvizet kő gödröcskében. Azzal a vízzel kell megmosni a gyermek szemeit. Hatalmas erőfeszítések árán a grófnő eljutott a megálmodott helyre, ahol minden úgy volt, ahogy megálmodta. Pár óra múlva a gyermek szeme meggyógyult és látott, a hálás grófnő pedig a csodaforrás fölé kápolnát építtetett.
Mivel az első kápolna, melyet a grófnő építettet túl kicsi volt a sok zarándoknak, építettek egy újat, valamivel nagyobbat és mellé egy fogadót. Az új kápolna 1888-ban épült. A gyönyörű környezet és a háborítatlan béke miatt nagyon sok zarándokot vonzott ez a hegyi szentély, melynek a békéjét aztán egy pár természeti csapás sajnos megzavarta. 1951 áprilisában egy hatalmas kőomlás nagy pusztítást végzett a kápolnában. Később a fogadót elbontották és egy 10 méteres betonalapot kapott a kápolna. Ezután 1974-ben nyitották meg újra a zarándokoknak.
A Steirischer Jokl vendéglőtől már végig széles, zúzott köves út vezet egészen Teichalmig.
Az út egy darabig kellemesen lejt, de azért nem árt ügyelni kicsit, mert a zúzott kő hajlamos elgurulni a talpunk alatt. Persze velünk együtt. 🙂 A hegyes túrabot itt is segít, mondjuk a fékezésben.
Az út a Hüttétől Teichalmig erős közepes tempóban pihenés nélkül kb. 1,5 óra.
A lejtőn leérve a Mixnitz patak mellé ér az út. Ez a patak vezeti le a Teichalm tó vizét, és megy tovább a Medveszurdokban. Jó sok víz volt ebben is, és bár így nem volt annyira szép, azért a hangja nagyon tetszett, és több helyen van benne zúgó, csobogó is.
Az út mentén pedig még mindig precíz kitáblázás, ilyen sárga táblák mutatják az irányt, és az időt. Bár ez a tábla csúnyán átvert minket, de lehet, hogy vannak, akik megteszik a távot a szintidőn belül. 🙂 (A tábla Teichalm-ig 30 percet ír. Nekünk 45 percre volt szükségünk elég rendes tempóban.)
Bár a színe nem túl szép, azért van abban is báj, ahogy a Mixnitz patak ott robog az út mentén.
Itt persze már kicsit emelkedett az út, hiszen a folyásiránnyal szemben haladtunk, de alig észrevehető volt ez a kis emelkedés.
És hamarosan visszaérünk a napfényes, zöld rétre, ahonnan indultunk pár órával ezelőtt a Hochlantsch csúcsra.
A vendéglők hideg-meleg ételekkel, és hideg italokkal várják a megfáradt vándorokat.
A tavon vízibiciklizni is lehet. A kölcsönző mögötti parkolóban pedig három cseh busz várta az utasait. Ebből is látszik, hogy idegenforgalmilag elég látogatott a hely.
Ez a körtúra kb. 4,5 – 5 órát vett igénybe, tehát egy délutáni programnak is beillik. Útközben belépő sehol nincs, de azért lehet költeni az útba eső vendéglőkben.
Ez a kirándulás nem annyira megerőltető, de azért egy megfelelő lábbeli nem árt hozzá, valamint a túrabot sokat segít. Esőköpeny is kerüljön a hátizsákba, mert a hegyen bármikor pillanatok alatt jöhet egy nagyobb zuhi is.
A hegyen iható vizű forrás nincs, tehát megfelelő mennyiségű innivalót (és ennivalót) vinni kell, illetve a Hüttékben beszerezhető.
Remélem mindenki kedvet kapott ehhez a túrához, ami sokkal könnyebb, mint Mixnitz felől, a Medve-szurdok felől felmenni a csúcsig, de azért ez is fantasztikus élmény! Főleg fent a Hochlantsch csúcson! 🙂
Azért ha itt jártok, ne hagyjátok ki a Medve-szurdokot! 🙂
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: