A Postojnai Cseppkőbarlang Szlovénia világhírű látványossága és egyedülálló természeti értéke. Olyan hatalmas, hogy a befelé és kifelé vezető 2 km-es utat vonattal lehet megtenni és a hatalmas, magas termekben, bent sem fog előjönni a klausztrofóbia.
Érdemes egy kis kitérőt tenni a tenger felé vezető autópályáról, vagy kifejezetten ide szervezni egy kirándulást. Varázslatos föld alatti világ!
Hol található? Szlovéniában, Ljubljanától 40 km-re dél-nyugatra, kb. a főváros és a tenger között félúton, az autópálya mellett, Postojna településnél. Ha Postojna meg van, ott már jól ki van táblázva. Térképen ITT
Az autóval érkezőket nagy, ingyenes parkolók várják.
A hatalmas, föld alatti barlangrendszert egy folyó, a Pivka alakította ki. Az alsó szint még ma is a folyóé, csak a felső szint száraz és bejárható. A parkolóból sétálva a bejárat felé már találkozhatunk a folyóval, amint szélesen hömpölyög tova.
Már 1818-ban megnyitották a látogatók előtt a barlangot, de akkor még csak egy kb. 300 méter hosszú szakasz volt bejárható. Ma több mint 5 km fantasztikus barlangrész, átjáró, és látványos terem nézhető meg.
De a barlang környezete is érdekes, fa hidak, vízesések és vízimalom színesíti a látnivalók tengerét.
A barlang bejáratához vezető járdán ez a felfestés mutatja az utat. Ez az emberhal vagy barlangi vakgőte, a barlang legkülönlegesebb lakója. Csak valódi karsztvizekben él meg, de ott akár 100 évig is elél, teljesen vak és külső kopoltyúkkal lélegzik. Mikroszkopikus méretű állatkákkal táplálkozik és tojással szaporodik. Különösen védett állatfaj, a barlangban egy bemutatómedencében élőben, közelebbről is megnézhetjük őket.
A parkban szálloda, hatalmas szuvenír bolt és étterem is található.
Majd odaérünk a sok pénztárhoz, ahol mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha szeretnénk látni ezt a föld alatti csodát.
A barlang bejáratát egy impozáns épületben találjuk. A nagy lépcsősor mellett, alul balra kulturált mosdók találhatók, érdemes belépés előtt elintézni a folyó ügyeket, mert a barlangban nem lehet és másfél órán belül kijönni sem tudunk. Ráadásul hideg van bent.
A barlang csak vezetéssel látogatható. A vezetések egész nap, előre megadott időpontokban indulnak.
Május elejétől szeptember végéig 9-től 18-ig óránként.
Áprilisban és októberben 10 – 11 – 12 és 14 – 15 – 16 órakor.
November elejétől március végéig 10, 12 és 15 órakor.
A barlangban angol, német, olasz és szlovén nyelven beszélő idegenvezetőhöz csatlakozhatunk, de audioguide még további 15 nyelven elérhető.
Az épületben található a vasútállomás, ahonnan az elektromos kisvonatok indulnak.
Az első barlangvasutat 1872-ben építették. Ekkor még gőzmozdonyok vontatták a szerelvényeket, azonban az erős füst és korom szennyeződés miatt 1924-ben benzines mozdonyok váltották fel őket. 1967-ben építették meg a két sínpáron, körkörösen futó barlangvasutat, ezáltal a Postojnai barlang legszebb részei napi 14 ezer turista számára váltak megnézhetővé. Az utóbbi években a látogatók száma már évi 5-600 ezer körüli.
Majdnem 2 km hosszan “száguld” utasaival a kisvonat. Rajta ülve valóban száguldásnak tűnik, lobog a hajunk a szélben. Közben néhol nagyon közel megy a sziklákhoz, a barlang falához. Éppen ezért a vonaton felállni, kihajolni vagy kinyúlni (mutogatni) saját érdekünkben szigorúan tilos. Tehát a vonaton ülve kerüljük a hirtelen és széles mozdulatokat, inkább gyönyörködjünk a barlang szépségében. Közben számítsunk néha csepegő vízre is, hiszen a cseppkőbarlangnak ez a lényege. (Egy vízhatlan kapucnis felső tehát nem árt.)
A vonatról leszállva az idegenvezetés nyelvét jelölő tábla alatt várják az idegenvezetők a hozzájuk csatlakozókat, majd a túra a Nagy Hegynél kezdődik.
A Nagy Hegy a túra legmagasabb pontja, 40 méterrel a barlang bejárata felett. Tehát elég magasra kell felmászni, mire felér az ember, kimelegszik. Pedig elég hűvös van bent, az állandó hőmérséklet 8-10 fok. A bent-tartózkodás ideje 1,5 óra, ami elég ahhoz, hogy ha nem öltözünk fel rendesen, akkor eléggé átfázzunk. Nyáron is hosszú nadrág, meleg pulóver (esőkabát) és zárt cipő erősen javasolt.
A Nagy Hegy a mennyezetről leszakadt nagy kőtömbökből keletkezett.
A barlangban állítólag már nem tilos fényképezni, de a vaku használata továbbra sem megengedett. Erre az idegenvezetők is folyamatosan felhívják a figyelmet. Az oka elsősorban a cseppkövek védelme, mert a fény hatására megtelepednek rajtuk a zöld növények, amik tönkreteszik őket. Sajnos a barlang halvány világítása miatt is zöldellnek a kövek néhol, de a vakuk villogása sokkal nagyobb fénnyel járna. (Egyébként sem érdemes vakuval fényképezni, mert a barlang annyira nagy, hogy a vaku fénye nem tudja bevilágítani, így rossz lesz a kép. Ha már fényképezünk, inkább vaku nélkül, éjszakai beállítással, hosszú záridővel próbálkozzunk, miközben letámasztjuk a gépet valahova. Sajnos az állvány használatát sem engedik.) Emellett szerintem az idegenvezetők és a látogatók szemét is védik ezzel, hiszen ha egy ötven fős csoport nekiáll vakuzni, ott bizony mindenkinek telemegy a szeme fotonnal… 🙂
Amikor 1874-ben Európa nagyvárosaiban még gázlámpák világítottak, a barlang addigi fáklyákból, gyertyákból és olajlámpásokból álló világítását a bejáratnál elhelyezett gőzgéppel fejlesztett elektromos világításra cserélték.
A gyalog bejárható rész teljes hossza kb. 1,5 km. Haladás közben az idegenvezetők több helyen megállnak, és mesélnek a barlang kialakulásáról, a cseppkövek keletkezéséről és egyéb érdekességekről.
Utunkat folytatva az orosz hídon keresztül jutunk a Szép barlangokhoz. A hidat az első világháború idején orosz hadifoglyok építették.
Később a híd alatt is átvisz az út.
A Szép barlangoknak nevezett rész a földalatti világ egyik legszebb része. Kb. 500 méter hosszú járat mellett sorakoznak a csodaszép termek, a Fehér, a Vörös és a Csövecskék terme. Ez utóbbi a plafonról lógó, számos apró sztalaktitról, a spagettihez hasonlító csövecskéről kapta a nevét. Ezek a legfiatalabb cseppkövek.
De mi is a cseppkő? Az esővíz a felszínről a föld alá szivárogva feloldja a mészkövet. Amikor a vízcseppek elérik a barlang mennyezetét kalcium-karbonát válik ki belőlük, üreges sztalaktitok formájában. De sok csepp lehullik a barlang padlójára is, ahol a maradék kalcium-karbonát különböző formájú sztalagmitokként rakódik le.
Tehát ami fentről nő, az a sztalaktit, ezek a plafonról lógó legkisebb csövecskék vagy spagettik, ami alulról nő, az a sztalagmit, ezek nagyobbak, szélesebbek. És sok-sok év alatt e kettő nő össze cseppkő oszlopokká.
A cseppkövek nagyon lassan nőnek. 10 év alatt 0,1 – 1 mm-t. A barlang legrégebbinek tartott cseppkövei kb. 500 ezer évvel ezelőtt indultak fejlődésnek. (El lehet képzelni ennyi időt egyáltalán?) A cseppkövek növekedése és formája nagyban függ a lehullott csapadék mennyiségétől, a csepegés bőségességétől, a feloldott és lerakott ásványi anyagok mennyiségétől, de akár a felszín növénytakarójának vastagságától is.
A cseppkövek színét a különböző adalékanyagok határozzák meg, amelyeket a víz hoz a felszínről a mélybe. A karszti agyag festi a köveket vörösre a vas-oxid tartalma miatt, a fekete és szürke színekért pedig a mangán-oxidok a felelősek.
Különleges látnivalók a barlangban a függönyök, több is van belőlük. Ezek bámulatosan redőzött cseppkőképződmények, melyek egy félrehúzott függönyre emlékeztetnek. Színük változatos, van fehértől a narancsig sok árnyalatban.
A Szép barlangoktól egy 100 méter hosszú, mesterséges járaton keresztül érünk utunk legmélyebb pontjára, ez 20 méterrel a bejárat és 100 méterrel a felszín alatt található.
Aztán elérkezünk a legszebb cseppkőhöz: a Briliáns a Postojnai barlang szimbóluma és ez az az egy hely, ahol régóta szabad fotózni a barlangban. (Éppen ezért mindenki ott tolong és elég nehéz jó képet csinálni róla.)
(Sokkal szebb, mint amilyennek ezen a képen látszik.) 🙂
A túra vége felé érkezünk a koncertterembe, amely a barlang legnagyobb terme. Majdnem 40 méter magas és 10 ezer ember befogadására is alkalmas. A visszhang itt nagyon erős, akár 6 másodpercig is tart. Kiváló akusztikája miatt koncerteket is tartanak benne.
A képen látható üvegkocka akváriumban nézhetjük meg az emberhalat. Ezeket az egyedeket bemutatás céljából fogják ki a folyó vizéből, majd két hónap után visszakerülnek eredeti élőhelyükre és újakra cserélik őket.
Az út végén megnézhetjük a folyót is, ami kimélyítette az egész barlangot, és ma is ott dübörög az alsó szinten.
A dübörgő folyó mellett ott a barlangvasút állomása, ahol a vonatok már várják az utasokat.
A vonatról leszállva pedig már látszik a fény a barlang végén. A kijárat a barlang természetesnek látszó nyílása, és amikor ide érünk, már nagyon tudunk örülni a kinti melegnek. 🙂
És, hogy miért tolonganak annyian a kijáratnál? Mert a bejáratnál mindenkit lefotóznak a befelé haladás közben, majd ezeket a képeket a kijáratnál kiakasztják és drága pénzért (5-7 Euro) árulják őket.
A barlangból kiérve pedig tehetünk még egy kis sétát a parkban, és megnézhetjük azt is, hogy hol folyik ki a patak a sziklák alól.
A barlang belépőjegy árai (2017):
Csak a Postojnai cseppkőbarlang:
A barlang mellett még számos látnivaló található a környéken, ahova a barlanggal együtt kombinált belépő váltható. Például a Predjamai sziklavár, a Vivarium, a világ pillangóit bemutató fotókiállítás, EXPO, és más barlangok, például a Predjamai vár alatt találhatók. A legnépszerűbb a barlang és a sziklavár kombináció.
Belépő árak a Postojnai cseppkőbarlangba és a Predjamai sziklavárba:
Remélem kedvet kaptatok a barlangnézéshez. Bár a belépő árát kalkulálók leginkább vérszemet kaptak (a kombinált belépő majdnem 5 Euroval emelkedett tavalyhoz képest), azért még mindig érdemes megnézni ezt a fantasztikusan csodálatos, hatalmas barlangot. A tengerpart felé tegyetek egy kis kitérőt az autópályáról.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.