Az általam eddig bejárt szurdokok közül a legnagyobb! Ausztria Grand Canyon-ja. Nagy, fehér sziklák, mély és széles völgy, csodás színű csobogó patak, hatalmas vízesések – ez mind az Ötschergräben, azaz az Ötscher szurdok, az Ötscher-Tormäuer Nemzeti Parkban.
Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban, Mariazell közelében, Wienerbruck település mellett. Térképen ITT.
Az Ötscher szurdok két irányból is megközelíthető. Az egyik lehetőség, hogy Mariazell egyik parkolójában (vagy a vasútállomásnál) hagyjuk az autót és vonattal megyünk, vagy Erlaufklause, vagy Wienerbruck-Josefsberg megállóig, majd vissza. A másik lehetőség, hogy elmegyünk autóval Wienerbruck-ig, és ide visszafelé vonatozunk.
Kedves “szóvicc” a térség jelzője: Österreich – Ötscherreich.
Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. Az Ötscher szurdokban a folyó a Lassingbach, az Erlauf és az Ötscherbach, ők végzik a nehéz munkát és mélyítik a völgyet folyamatosan.
Aki a szurdokvölgyeket szűknek, a folyót bővizűnek ismeri, az itt egészen mást tapasztalhat. Ez a szurdok nagy. Nagyon nagy. Széles, mély, hosszú. A folyó nem túl bővizű, de ennek ellenére vagy pont ezért csodálatos!
Wienerbruck település mellett szép, új látogatóközpont várja a kirándulni indulókat. Benne pénztár, információ, kávézó, étterem és kulturált mosdó (talán még zuhanyzó is) van.
Itt szerezhetünk be az útra térképet, a vonathoz menetrendet, rengeteg prospektust a környékről és jegyet is vehetünk. Ha a vonatot is szeretnénk egyik útra igénybe venni, akkor mindenképpen itt kell megvenni a kombinált jegyet.
Mert egyébként a szurdok bejárata mellett becsületkassza található.
A belépő felnőtteknek 2 Euro, gyerekeknek 1 Euro.
Ha Wienerbruck felől indulunk, először a Lassing patak folyásirányával szemben megyünk, mégis nagyon sokat lejtőn, mert az erdőben egészen magasan indul a gyalogút, a patak mélyen lent, a völgyben csobog.
Útközben kisebb, nagyobb, és még nagyobb vízesések mellett haladunk el, bár a dús növényzettől egyik-másik alig látszik. Fotózni sem könnyű őket.
Azért egy kilátópontról jól rá lehet látni a Lassingfall magas szikláról lezúduló vizére.
De csodálatos kilátás nyílik a környékre is.
Útközben az erdei ösvényt felváltja néhol egy-egy híd, lépcső.
És kis alagutak is színesítik a túrát.
Az Ötscher hegység legmagasabb csúcsa 1893 méter magas. Az északi oldalról, Lackenhof település mellől felvonóval is elérhető, bár a felvonó “csak” 1436 méterig megy fel.
Miután leereszkedtünk a völgy mélyére, a folyó mellé érve egy vizierőmű mellett halad el az út, ahol meg lehet pihenni kicsit. A vizierőmű gyönyörű, régi épülete 2015 óta kiállításnak ad otthont. Régen ez az erőmű termelte meg a Mariazelli vasút mozdonyai számára az áramot.
Itt ömlik a Lassing patak az Erlauf folyóba. Itt útelágazás is van, a szurdok az Ötscherhias felé halad tovább.
Majd pihenés után újult erővel lehet nekivágni az izgalmasabb szakasznak. Innentől kicsit emelkedik az út, de alig észrevehetően.
Erre egyre több lesz a fahíd és a keskeny ösvény. Az Ötscher szurdokban nem nagyon divat a fahidakon a korlát. Igaz van a szikla oldalában kapaszkodó. Hát ebben is különbözik a “klasszikus” szurdokvölgyektől. Itt másmilyenek a fahidak. 🙂
A folyó viszont már egész közel van, az út itt már nem sokkal a folyó felett megy tovább. És a víz hihetetlen színekben pompázik.
A gyalogút néhol egészen szűk, egyszemélyes, ráadásul sziklákkal tarkított. Itt jobban oda kell figyelni hova lépünk, különösen ha szembe forgalom is van.
De a táj gyönyörű a kék-zöld-sárga-türkiz csobogó patakkal, a sziklákkal, a harsogó-zöld fenyvesekkel, a magas hegyekkel! 🙂
És van egy-két igazán jó fotóhely is. 🙂
Megy tovább az ösvény, valahogy így:
A víznek továbbra is elképesztően hihetetlen színe van. Szerintem festik! 😀
Pedig biztosan nem. A gyönyörű szín inkább a folyó tisztaságán, a mészkő talajon és a napsugarakon múlik. 🙂
Vízesés ikrek. 🙂
És hamarosan az is kiderül, mi az az Ötscherhias, mert az útvonaljelző táblákat figyelve egész eddig ennek az irányába kellett jönni. A távolban feltűnik a szurdok egyetlen menedékháza, vagy hüttéje. És itt van a szurdok vége is.
Az Ötscherhias egy kis menedékház, ahol az ember az éhségét, de legfőképpen a szomjúságát csillapíthatja. 🙂 Hűtött üdítők, Almdudler, limonádék, sörök, borok, fröccsök, pálinkák várják a szomjas betérőt. És enni is lehet néhány alap dolgot, pár leves (pl. Gulaschsuppe), kolbászok, szendvicsek, zsíros kenyér hagymával (!), palacsinta. Az árak 2,60-tól felfelé. Az árakba beleszámították azt is, hogy ide az árut csak hátizsákokban tudják behozni, gyalog.
A hídon átkelve, a ház mellett kell majd tovább haladni, de előtte érdemes továbbmenni egyenesen is.
Kb. 20 perces séta után (1 km) érhetjük el a Mirafall nevű vízesést.
A víz kb. 80 méter magasból zúdul alá. Nagy sziklák vannak alatta, amikre fel lehet mászni, egész közel lehet menni a vízeséshez. Megéri az erőfeszítést. 🙂
Majd ugyanazon az úton kell visszamenni a menedékházig, amin jöttünk. Tehát ez a kitérő kb. 50 perc – 1 óra alatt teljesíthető. (Attól függ, mennyi időt töltünk a vízesés mellett, alatt.)
Aztán az útelágazáshoz visszaérve átkelünk a hídon, megpihenünk a menedékházban, és nekivágunk a hegynek. Ugyanis a szurdok eddig könnyű volt, a neheze itt következik. Mivel a szurdokban egy darabig lefelé haladtunk, majd ugyan a legmélyebb ponttól, az erőműtől lassan emelkedett az út, ez alig volt észrevehető, ezért még elég sokat kell mászni fölfelé, a vasúthoz. Szerpentinen, kisebb, vagy inkább nagyobb emelkedőkön keresztül.
Aztán még itt is lesz patak az út mellett, sőt kis vízimalom is.
A vasútállomás a Hüttétől kb. 1 óra alatt érhető el. Minimum ennyivel számoljunk a vasúti menetrend ismeretében.
Egy kis kápolna mellett elhaladva lassan elérjük az Erlaufstausee tavat, mely egy völgy lezárásával jött létre. Az út a hatalmas, beton völgyzáró gáton megy keresztül.
Az út utolsó szakasza már kicsit “unalmas”, széles, murvás út, különösebb szintemelkedés nélkül, de azért jó az erdő, a tó, a tiszta levegő.
Aztán jön a vasútállomás – Erlaufklause.
A Mariazell és St. Pölten között közlekedő, keskeny-nyomtávú vasút fut itt, hegyek-völgyek között, tavak mellett, alagutakon keresztül. A vonat modern, alacsony padlós, tiszta, kényelmes és pontos!
Csak egy megállót kell menni a vonattal, a következő állomás már Wienerbruck.
Körbeértünk. Lássuk a legfontosabbakat.
A túra hossza kb. 15 km. Nehézségét tekintve könnyű túrának nevezhető. Egyetlen nehezebb szakasza van, a menedékháztól fölfelé a kápolnáig. De ha a fent leírthoz képest fordítva járjuk be, akkor ez a szakasz is könnyebb, akkor az erőműtől lesz fölfelé több lépcső.
A túra hossza kényelmesen kb. 5 óra + vonatozás. Ha már átértünk a szurdokon és eljutottunk a menedékházhoz, onnan már lehet számolni, hogy még a Mirafalle oda-vissza kb. 1 óra, és a vasútállomás is kb. 1 óra.
A vonat menetrendje nyári idényben Erlaufklause megállóhelynél Mariazell felől Wienerbruck (St.Pölten) felé: 9:19, 11:19, 13:19, 14:19, 15:19, 16:19, 17:19 és az utolsó vonat 19:19.
A vonat menetrendje nyári idényben Wienerbruck-Josefsberg megállóhelynél Erlaufklause, illetve Mariazell irányába: 8:32, 10:32, 12:32, 13:32, 14:32, 15:02, 16:32. Utolsó vonat 18:32-kor. Hétvégéken 9:32-kor is van vonat.
Ez a szurdok-túra nem nehéz (csak hosszú). De a (nekem néha) hiányzó korlátok miatt, és az egyszemélyesre szűkülő, köves, sziklás gyalogutak miatt biztos láb és szédülésmentes fej feltétlenül szükséges. Tériszony nem akadály, nincs olyan szakasz, ami nagyon vészes lenne – vagy legalábbis nem emlékszem (de én már győzelemre állok a tériszony elleni küzdelemben). 🙂
Különösebben fájdalmas, több napig tartó izomláz sem marad utána.
Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy Ti is megnézzétek Ausztria legszebb szurdokvölgyét, az Ötschergäben-t! Aztán kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy egyet értetek-e az osztrákokkal?
(Én nem. Én tudok ennél szebbet is!) 🙂
Ha már szurdokvölgy, ott van mindjárt a szűk és gyönyörű Liechtensteinklamm, aztán az extrém létrás Steinwandklamm, és mellette a rengeteg vízeséses Myrafälle, valamint az elég nehéz Bärenschützklamm. Van a kellemes erdei túrát ígérő Raabklamm, a Schneeberg oldalában az elég nehéz és kiépítetlen Weichtalklamm, a kimondhatatlan nevű Wörschachklamm, valamint az este kivilágított Talbachklamm. Lenyűgöző a vízesések birodalma Palfau mellett, és egy kedves kis szurdok a közelben a Johannesbachklamm is. És hát nem annyira látványos, nem is annyira szurdok, de a miénk: a Kelet-Mecsek legszebb völgye Óbánya mellett.
Svájcban a legmélyebb Aareschlucht, és a barlangos Trümmelbachfälle. Szlovéniában van szurdok a föld alatt a Skocjan barlangban, és ott van a leges-leges-legszebb, a Vintgar szurdok!
De ha már a környéken jártok, nézzetek be a csodatévő zarándokhelyre Mariazell-be is, ahol a belvárosból indul a klassz kabinos felvonó a hegyre. A szomszéd faluban pedig nyáron is üzemelő libegővel utazhatunk egy magas hegycsúcs közelébe.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Szia!
Igen látogatható.
Hivatalosan csak májusban van nyitva, de egész évben járható.
Ekkor becsületkassza van.
Mi is Húsvétkor megyünk.
🙂
Szia!
ez a kanyon április elején is látogatható? mert húsvétkor tervezünk egy pár napot az őrségben és szlovéniában, de sajnos az összes szurdok csak májusban nyit. Esetleg más túra amit április elején meg tudnánk tenni?
Köszönöm előre is válaszod