Kiránduló

Túraút a Semmeringi vasút mellett

Aki szereti a szép tájakat, a hegyeket, a völgyeket, az erdőket, a sziklákat és egy kicsit a vonatokat is viaduktokkal, alagutakkal együtt, annak ide kell elmennie! Egy fantasztikus túrautat mutatok ma, ahonnan igazi vonatokat figyelhetünk meg úgy, mintha egy terepasztalon néznék őket. Ez a Semmeringi Bahnwanderweg.

Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban, a leglátványosabb rész Semmering település vasútállomása mellett indul és akár Gloggnitzig is sétálhatunk rajta. Térképen ITT.

Érkezhetünk vonattal Bécs, Wiener Neustadt vagy Gloggnitz irányából északról, és Graz vagy Mürzzuschlag felől délről. Netán autóval vagy busszal. A vasútállomás mellett parkolni is lehet.

A túraút a semmeringi vasútállomás mögött indul és jól ki van táblázva. A falon a vasút építését bemutató táblák is vannak.

 

A sínek mellett haladva a vonatokra is szépen rálátni. Itt éppen a Semmeringi állomásra érkezik a Payerbach-Reichenau és Mürzzuschlag között közlekedő motorvonat.

 A gyerekeket pedig természetesen vonatos játszótér várja.

Aztán egy aluljárón átmegyünk a sínek túloldalára, és az erdőben vezet tovább az út. Egyik oldalon sziklák, másik oldalon szakadék. Szép hely! 🙂

Nemsokára feltűnik egy viadukt is.

Amikor a Semmeringbahn vonala épült, más vasútépítők már vasszerkezetekkel kísérleteztek, azonban Ghega (a vonal tervezője és építője) még kipróbálni sem volt hajlandó ezeket a szerkezeteket. Ő kőből tervezte meg a viaduktokat, melyek nemcsak átívelnek egy-egy völgy felett, hanem éles kanyarokat is leírnak. És milyen jól tette, hogy maradt a természetes anyagoknál, mert így a viaduktok nagyon szépen illeszkednek a tájba.

És nem kell sokat várni ahhoz, hogy vonat is legyen rajta. 🙂

1848-ban fogtak hozzá a vonal építéséhez Carl Ritter von Ghega tervei alapján. Amikor a vonalat építették még soha, senki nem csinált hasonlót. Az építkezéshez új eszközöket és új módszereket kellett kitalálni.

Széles, kényelmes turistaút visz tovább, és hamarosan odaérünk a vasútvonal következő állomásához. Wolfsbergkogel:

Itt a vonat egy alagútban folytatja az útját, mi pedig az alagút tetején haladunk tovább.
Az út nagyon jól ki van táblázva. Én azt mondom nem lehet eltévedni (persze biztos van olyan, akinek sikerülne). 🙂

Innen már közel van az első nagy kilátó, de az oda vezető út is érdekes.

Ott a kilátó. Alig látszik ki a fák közül, mégis fantasztikus a kilátás róla.

Innen messzire ellátni, pl. Klamm-Schottwien felé, ahol a sziklákon egy várrom is van.

A hegyek között átvezető vasút több mint 60 %-ában a lejtő, ill. az emelkedő meredeksége 20-25 ezrelék. Ez ötször olyan meredek volt, mint az építésekor szokásos, ezért teljesen új gőzmozdonyok tervezése és építése is szükségessé vált. Ez a vonal tehát nemcsak a vasútépítésben volt kivételes, hanem a mozdonyok fejlődését is elősegítette. Jelentős lökést adott az egész vasúti közlekedés fejlődésének. De az emelkedők miatt a hosszabb tehervonatokat még ma is két mozdony húzza.

És lelátni a hegy oldalában lévő fél-alagúthoz is. Nagyon látványos, ahogy a hosszú autószállító vonat megy benne!

Továbbindulva egy keskeny ösvény visz a 20 Schilling-es kilátó felé.

Ami sokkal kisebb, mint az előző, magas, fa kilátó, mégis lenyűgöző panoráma tárul elénk róla.

Mint egy hatalmas terepasztal, hegyekkel, völgyekkel és a hidakon, alagutakon átrobogó vonatokkal.

A vasútvonal az UNESCO világörökség része. A semmeringi vasutat már az építésekor tájépítészetnek tekintették, vagyis arra törekedtek, hogy a technológia harmonikusan illeszkedjen a természethez.

Nagy táblán olvashatunk a környékről és a 20 Schilling-es kilátásról.

De, hogy miért hívják így, azt nem árulom el. 🙂 Inkább mutatom a rajzolt kép után az igazi kilátást. Háttérben a Rax havas csúcsai.

A vasút építését 1854-ben fejezték be. 1854. május 16-án I. Ferenc József császár együtt utazott a vonaton a vasútvonal tervezőjével Ghega-val, majd július 17-én adták át a teljes vonalat a forgalomnak. Eleinte csak személyforgalmat bonyolítottak rajta, majd 1868-tól nyitották meg a teherforgalomnak is.

A kilátóból ilyen trükkös fotót is lehet készíteni, de nem árulom el hogy készült. (Nem utómunka és nem a gépemmel trükköztem.) El kell menni, és megnézni, ott Ti is tudtok ilyen fotót lőni. 🙂

Természetesen egy táblán azt is bemutatják, hogy mit is látunk magunk előtt. Például a Rax és a Schneeberg csúcsait. 🙂

Közben pedig lent, a “terepasztalon” jönnek-mennek a vonatok.

Hol ilyen, hol olyan. Hol erről, hol arról. Hol személy, hol teher. 🙂

Hol autószállító.

Hol Railjet.

Nehéz elszakadni a látványtól.

De ha tovább indulunk, akkor még egy képkeretet is találunk az erdőben, ahonnan ismét fantasztikus fotókat lehet készíteni.

És még egy kis séta, majd a túraút kiér a “kövesútra”, e mellett a szálloda mellett. Ha rövidebb úton szeretnétek megközelíteni a 20 Schillinges kilátót, akkor itt hagyhatjátok az autót és innen sétáljatok be az erdőbe. Innen kb. 10 perc séta. Vagy ha olyan szerencsések vagytok, hogy van aki átvigye az autót a túra másik végére, akkor ide kell mennie. A hotel a semmeringi vasútállomás mellől indulva ki van táblázva.

 

Ha pedig vonattal szeretnénk tovább- vagy visszamenni, akkor innen még egy kis túrázás, és leérünk a Breitenstein vasútállomáshoz, ahol fel lehet szállni a vonatra.

Vagy a kemények hosszabb túrát is tehetnek. A Semmeringi vasútállomás mellől indulva a következő vasútállomások: Breitenstein 9,5 km, Klamm 15,5 km, Payerbach 21,3 km, Gloggnitz 22,9 km. Csak mindig a Bahnwanderweg mellett kell haladni. És ha elfáradunk, bármelyik állomáson vonatra is ülhetünk. 🙂

Sajnos rossz idő esetén ez is lehet a csodálatos kilátás helyett.

Ezért egy kis szerencse is kell a túrázáshoz, vagy egyszerűen jóban kell lenni az égiekkel. 🙂
És akkor elég nagy élményt ad ez a túra! Mint ahogy a vonatozás is a Semmeringbahn-on.

 

A Semmeringi vasútállomástól a Sonnhof Hotelig kényelmesen, a kilátóknál elidőzve kb. 1,5 óra alatt járható be a túraút. Semmeringtől a 20 Schillinges kilátóig és vissza kb. 2,5 óra kell.
A túra nem igényel különösebb erőnlétet és felkészülést, nincsenek nagyon komoly emelkedők vagy lejtők, de azért van domborzat. Ettől függetlenül könnyű túrának nevezhető.
Stabil cipő és némi “lépésbiztonság” azonban nem árt. Van benne kövesút, murvás szakasz, erdei széles és keskeny túraút és sziklás rész is. Tériszony nem akadály! 🙂 

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!