Az általam eddig bejárt szurdokok közül a legextrémebb! Alsó-Ausztria legvadabb és legérdekesebb szurdoka – ez a Steinwandklamm. Mély, hűvös, zöld völgy, csörgedező patakkal, vízesésekkel, majd az út elágazik, a völgyben a fahidak és lépcsők mennek tovább, a másik úton viszont vaslétrák, barlangok és hatalmas sziklafalak várják a bátrakat. 🙂
Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztriában, Muggendorf település mellett. A Myrafälle vízesésektől egy könnyű túrával gyalog is megközelíthető, de autóval is fel lehet menni Furth irányába. Térképen ITT
A szurdoktúra kiindulópontja és vége a Jagasitz vendéglő, melynek teraszán isteni kávékat ihatunk, és enni is lehet egy szűk választékból. Autóval akár idáig is el lehet jönni, a vendéglő előtt ingyenes parkoló található.
A teraszról továbbá nagyon szép kilátás nyílik a környező legelőkre és hegyekre, a távolban pedig a Schneeberg havas vagy felhős csúcsára. Különleges fotók készítéséhez egy trükkös tükrös “kukucskát” is kitettek. (Sajnos a Schneeberg pont felhőben van és nem látszik.)
A vendéglő mellett jobbra indul lefelé a lejtős út, ami a szurdok bejáratához vezet.
Kb. 20-25 perc alatt le is lehet érni. Ezen a térképen láthatóak az útvonalak. A sárga pöttynél, felül van a Jagasitz fogadó (Standpunkt), a sárga úton le a völgybe, majd a kék úton vissza fel. Illetve az extrém rész pirossal van jelölve a barlangok között.
A szurdokban nincs kötelező haladási irány, de általában fölfelé megy mindenki. A piros szakasz viszont egyirányú, az csak felfelé járható!
A szurdok bejáratánál találunk egy EU mentes övezetet egy EU-freien Zone-t, ahol nincsenek korrupt politikusok és bírók.
Nézzünk pár szabályt, hogy itt mit szabad és mit nem:
Ebbe az EU mentes övezetbe minden ország becsületes polgára beléphet, átutazhat a szabadon választott traktorülésében, a kísérőjét szólíthatja uramnak, asszonyomnak vagy kisasszonynak, mondhat a lekvár helyett dzsemet, eltölthet egy kellemes langyos nyárestét egy izzólámpa fényénél. A magunkkal hozott uzsonnát rusztikus faasztalon vághatjuk fel és nem kell útlevél a velünk utazó gyerekeknek. Ha elektromos autóval érkezünk szabad ugatni, nyávogni, gágogni, harangozni, szabad 48 órán keresztül dolgozni akár társadalmi munkában is. Amennyiben egy jegesmedve tévedne az EU mentes övezetbe, természetesen azonnal védett lenne.
Ámde az EU bürokratától ezeket természetesen nem várják el.
A pénztárnál nemcsak jegyet vehetünk, hanem helyi termékeket is, mint például erdei mézet, tojáslikőrt, gyógynövényes, pl. árnikás termékeket, vagy ajakbalzsamot, amit a Kilimanjaro-n próbáltak ki. (Mosdó itt már nincs, a folyó ügyeket a Jagasitz vendéglőnél kell intézni.)
Belépés után a patak mellett, erdei úton indul a túra. (A fotó májusban készült, az utat nem hó borítja, hanem virágszirom.)
Az út mellett tematikus táblák tájékoztatnak a szurdok növény- és állatvilágáról és egyéb érdekességekről, mint pl. egy meteoritról (?).
A Steinwand völgy több mint 100 ezer évvel ezelőtt keletkezett, amikor az Alpok gleccserei elértek idáig, illetve az olvadásuk során lezúduló víz kezdte kivájni a mészkőben a barlangokat, a hasadékokat, a lyukakat és a szurdok völgyet. Így keletkezett az úgynevezett töröklyuk is, melyen az áthaladás megkoronázza a szurdokvölgyi út végét.
De ez itt még az eleje, pár perces patakparti séta után kezdődik igazából a szurdok:
Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. A mély hegyszorosban karbantartott hidakon és lépcsőkön vezet az út, a szurdok patakjának vízesései mellett. Tavasszal, hóolvadáskor és nagyobb esőzések után a Steinwandklamm-ban is bővizű a patak, azonban szárazabb időszakokban, nyáron akár teljesen el is tűnhet.
A gleccser visszahúzódása utáni időkben a fagy, a víz és a szél tovább mélyítette a völgyet.
Szépen karbantartott fahidakon és lépcsőkön haladhatunk. Nem kevés lesz belőlük, de nem csoda, hiszen 549 méterről 706 méterre kell visszajutni, és nemcsak a szurdokon, hanem egy csúcson is keresztül vezet az út.
A lépcsők, hidak mellett, alatt csobog a patak, és a vízesések. Ha szerencsénk van, akkor van víz a patakban, és vízesések is színesítik a túránkat. Ha kevésbé van szerencsénk, akkor nincs víz, de ettől még a szurdok nagyon szép. Vagy túl sok víz van, és akkor vizesek is leszünk, mert van olyan létra, amin keresztül folyik a patak. (A weblapjukon ilyen kép is van.)
A szurdok mély, szűk, hűvös. A patak hideg benne, az is hűti a környezetét, de a nap sem süt be a nagy sziklák közé. Fantasztikus erőt, energiát sugárzó hely. Érdemes meg-meg állni, nagyokat szippantani a friss, hűvös levegőből és hagyni, hogy átjárjon bennünket az energia. 🙂
1883-ban az Osztrák Turistaklub tette járhatóvá a völgyet, és már 1884. június 8-án megnyílt a nagyközönség előtt. Az első látogatók között találhatjuk Stefanie hercegnőt is, de a völgy leghíresebb látogatója kétségkívül maga Ferenc József volt. Ezért mondhatjuk, hogy amikor itt túrázunk, egy császár nyomában járunk.
Az út hamarosan elágazik, balra egy vaslétra lesz, jobbra pedig a szurdok folytatódik.
A szurdokban lesz még sok lépcső, híd és erdei út is.
Egyre feljebb érünk a csúcs közelébe, bár az erdő miatt nem lesz túl szép kilátás.
De ugorjunk vissza az útelágazáshoz, és nézzük meg mi vár ránk a szurdok extrém részén. 🙂
Hát először is van egy vaslétra. Fönt folytatódik az erdei ösvény. Innentől egyirányú az út, fentről már nem illik visszafordulni. Csak az induljon erre, aki fogja bírni a vaslétrákat és a sziklák szélén vezető keskeny ösvényeket. Nem vészes, de néha azért kellett egy jó nagy levegőt venni a tovább haladás érdekében. (Komoly tériszonyban szenvedőknek ez komoly kihívás, de megéri!)
Ezt az utat 1927-ben nyitották meg és még megközelíthetetlenebb helyekre viszi a bátor túrázókat, mint a szurdokvölgyben kialakított út.
Azért lesz erre lépcső is. Sok lépcső.
Majd ismét egy útelágazás. Egy létra jobbra, egy létra balra.
A jobb oldali nagyon hosszú, és egy barlangba vezet. Na nem nagy barlang, de azért barlang.
A bal oldali nem annyira magas, és a rács után folytatódik az ösvény.
Ezen a ponton bevallom, tériszonyosként nekem is voltak problémáim, ide kellett egy nagy levegő, de én leküzdöttem és megérte! 🙂
De aki tudja magáról, hogy nagyon-nagyon tériszonyos, bepánikolós, és még nem áll nyerésre a harcban (vagy nem is harcol ellene), az inkább ne jöjjön erre, hanem menjen tovább a szurdokban, a másik úton. Arra is gyönyörű.
Fönt sziklákon is kell mászni, majd becsatlakozik a másik út a barlang felől, és folytatódnak a fa lépcsők.
Újabb kisebb-nagyobb barlangok, hasadékok jönnek. Persze hosszabb-rövidebb létrákkal.
Van olyan hely, ahol egész kicsire kell összehúznunk magunkat. Törpejárás indul! A hátizsákja majdnem mindenkinek fennakadt. (Nekem is.) 🙂
És van még vaslétra. Hosszú. Ennél (meg a többinél is) nagyon kell figyelni egymásra, és türelemmel kivárni, hogy az előttünk mászó felérjen, mert mászás közben, valamint az útra fellépéskor potyoghatnak kövek, szikladarabok, és ha ott vagyunk a létrán, akkor ezek ránk esnek. Ne másszatok szorosan egymás után!
A létrás és sziklás részek után jön még egy kis erdei szakasz, és becsatlakozik a másik út is, ami a szurdok felől jön.
Ha valaki nagyon elvetemül, és szeretné még egyszer végigjárni az extrém szakaszt (vagy kíváncsi a szurdok felső részére), akkor a szurdokon keresztül, az elkerülő úton vissza le tud menni az első létrához, és jöhet még egy kör, ismét a legvadabb rész. 🙂
És itt következik a török barlang, vagy töröklyuk, ami tulajdonképpen egy alagút, melyen az út keresztül halad.
Nem hosszú, mégis sötét, de tényleg töksötét, és bár van a falon egy lánc, érdemes zseblámpát vagy fejlámpát hozni, mert bent cseppkő képződés is megfigyelhető.
A haladást egy lánc is segíti a tök sötétben, azonban a túlsó végén ismét egy falépcső van. Már csak ezért is jó a lámpa, hogy megtaláljuk a lépcsőt. 🙂
A barlang neve egy borzasztó eseménnyel hozható összefüggésbe abból az időből, amikor 1683-ban a környéken török ostromok voltak. Állítólag a helyiek a barlangban és környékén rejtőzködtek a törökök elől, ámde a főzéshez rakott tűz felszálló füstje elárulta őket. Amikor a törökök felfedezték ezt, bizony sajnos elhurcolták és megölték az itt rejtőzködőket.
1981-ben régészeti ásatások folytak a környéken és az itt talált érmék és csontok ezt a történetet bizonyították.
Aztán a barlang után már a csúcs következik. Persze addig még mászhatunk kicsit…
Fent a csúcson a sziklákon meg lehet pihenni, kicsit kipihenni a szikla- és létramászás fáradalmait, lehet piknikezni is.
Itt fent azért már lesz szép kilátás is, de ne számítsatok nagy körpanorámára a fák miatt.
Viszont innen már csak lefelé vezet az út. Egy erdei úton kb. 10 perc alatt visszatérhetünk a Jagasitz vendéglőhöz.
Az út hossza le és föl összesen kb. 3 km. Időben kb. 2 – 2,5 óra, ennyi idő alatt kényelmesen, meg-meg állva, fotózva bejárható.
Belépődíj:
- felnőtt: 3,50 Euro
- gyerek (6-14 év között): 1 Euro
- országgyűlési képviselőknek: 98 Euro 🙂
Van családi jegy egy felnőttel és két felnőttel is, és csoportos kedvezmény.
A szurdokban található hidak és lépcsők építése és fenntartása magas költségekkel járnak. Régen a völgy kedvelői szabad-idejükben és “társadalmi munkában” végezték ezt a munkát, de ma már muszáj a felújításokat profi szakemberekre bízni, akiket meg kell fizetni. Ezért az üzemeltetők kérik, hogy ezt a jelképes belépődíjat a látogatók dobják be a kihelyezett becsület-kasszába, ha a házikó valamiért zárva van.
És van már kombinált jegy a vízesésekkel, tehát Myrafälle + Steinwandklamm:
- felnőtt: 6 Euro
- gyerek: 1,60 Euro
Babakocsival, kerekesszékkel nem járható. Kutyát lehet vinni, de csak pórázon és esetleg szájkosárral, valamint szigorúan felhívják a figyelmet, hogy semmilyen emléket ne hagyjon ott senki a kutyája után. Dohányozni és tüzet rakni szigorúan tilos.
A honlapjuk szerint a Steinwandklamm egész évben nyitva van (de nem tudom nagy hóban hogyan lehet egyáltalán a keskeny, egy sáv széles úton megközelíteni és bent a hidakon közlekedni). Tehát inkább májustól október végéig ajánlom.
A szurdok kirándulás összeköthető a Myrafälle vízesésekkel. Ez esetben Muggendorf mellett hagyhatjuk az autót a parkolóban. Végigjárhatjuk a vízeséseket, majd a felső tó mellett indul az aszfaltozott út tovább fölfelé, a Steinwandklamm felé. Jól ki van táblázva, jó térképek is vannak, könnyű megtalálni. Aztán az aszfaltozott útról lekanyarodik a túraút és az erdőben halad tovább a Jagasitz fogadó felé. Az egész kb. 3 km, és kb. 40-50 perces túra, az elején egy kicsit erősen felfelé, aztán már vízszintesen. Tulajdonképpen egy könnyű túrának nevezném. Visszafelé pedig lehet menni ugyanerre, vagy az aszfaltozott úton, vagy egy harmadik lehetőség egy turista úton az erdőben. Ezen az erdei úton Myrafälle bejáratához, a pénztár épületéhez érünk vissza. Táblák mutatják az utat mindenhol.
Együtt a kettő már egy erős fél napos, de csúcsmászással, több pihenővel, esetleg egyik Hüttében ebéddel, inkább egész napos kirándulás. Gyerekekkel is teljesíthető, játszótér is van, a létrás részen meg sokszor ügyesebbek mint a felnőttek.
Tehát, remélem kedvet kaptatok, és ha arra jártok, bementek túrázni Muggendorf mellé, a Steinwandklamm-ba! Nagyon jó hatású, erőt, energiát adó hely. Igaz, kicsit fárasztó is. De bármikor visszamennék! 🙂
Az információk a szurdok saját honlapjáról, a www.steinwandklamm.at-ról származnak, ahol folyamatosan friss információkat is közzétesznek a szurdok állapotáról és látogathatóságáról, valamint webkamera is van. (Most pl. azt írják (január), hogy az utóbbi vihar jelentős kárt tett fákban és hidakban is, a szurdokban hó van, és bár megfelelő cipőben járható, de lavinaveszély is van, ami sziklákat is magával görgethet.)
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: