Vintgar szurdok – az etalon

Az általam eddig bejárt szurdokok közül ez a legszebb! Az etalon. Hihetetlen színű, bővizű, rohanó, zúgó, hűvös folyó; hatalmas sziklák, zöld növényzet, és fa hidak a sziklákhoz rögzítve. Energiával teli, feltöltő hely. Nagyon jó ott lenni!

Bejárni is könnyű, nincs benne túl nagy kihívás. Pár lépcső, kisebb lejtő, emelkedő. Idősebbek is kényelmesen végigjárhatják. De hogy a legszebb, az vitathatatlan!

Hol található? Szlovéniában, a Bledi tó szomszédságában, Spodnje Gorje és Blejska Dobrava falvak között. Térképen ITT.

Nincs messze, autópályán könnyen, gyorsan elérhető. Én bármikor visszamennék újra. És újra. És újra. 🙂

A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. Folyamatosan rombol és épít. Ahogy nem léphetünk bele kétszer ugyanabba a folyóban, úgy valószínűleg nem láthatunk kétszer ugyanolyannak egy szurdokvölgyet sem. Mindig történik valami: valami épül, valami pusztul, sziklák vándorolnak, fák dőlnek ki és nőnek újak. Közben a víz rohan, zubog, zuhog, ömlik, kanyarog, megannyi vízesésen keresztül. Csodálatos az egész!

Hát lássuk közelebbről a legszebbet, a Vintgar szurdokot, ahol a Radovna folyó végzi a nehéz munkát!

A bejárat a kis ház mellett van. A ház alatt, illetve a szurdok másik végén is kulturált mosdók találhatók. 

A Vintgar szurdok két falu felől is megközelíthető, mindkét településen jól ki van táblázva, de parkolóval inkább Spodnje Gorje készült, ott van egy viszonylag nagy, ingyenes parkoló. (Nyáron, hétvégén csúcsidő van, olyankor ha a parkoló megtelik, sárga mellényes segítők irányítják az autókat valahova olyan helyre, ahol még meg tudnak állni. Mondjuk a faluban, az út szélén. Ilyenkor lehet, hogy kicsit többet kell gyalogolni a bejáratig.)

Ha azonban busszal megyünk, vagy valaki átviszi az autónkat a másik faluba, akkor elég csak egyszer végig menni a szurdokvölgyön, nem kell oda-vissza. Ebben az esetben javaslom a Blejska Dobrava felőli megközelítést, ahonnan a falu szélétől egy erdei ösvényen lehet bemenni a szurdok bejáratához.

A szurdok nem egyirányú, tehát mindig van szembeforgalom is. (Ez egy-két szűk helyen némi torlódást is okoz.)

Mivel Spodnje Gorje felől gyakoribb a megközelítés, ezért most én is abból az irányból mutatom, a folyó folyásával megegyező irányba. (De szembe menni a folyásiránnyal talán egy kicsit még szebb!)

A bejárható rész kb. 1600 méter hosszú. Ha csak egyszer megyünk végig rajta, szánjunk rá 1,5 órát. Ha oda-vissza megyünk, minimum 2-2,5 óra kell.

Aki a Bledi tó környékén jár, mindenképpen térjen be a Vintgar szurdokba is. A hatalmas szikláknak, a folyónak, az egész völgynek olyan energiája van, amit érdemes megtapasztalni. Minden érzékszervünkre hat és csodálatos, jótékony hatása van. Lenyűgözőek a színek, fülünknek kellemes a folyó csobogása. Jó belélegezni a kristálytiszta levegőt, mely keveredik az erdő illatával. Bőrünkön érezzük a hűvös fuvallatot, ami a folyó felől áramlik. Tényleg gyönyörű az egész!

Az elején rögtön megtapasztalhatjuk a folyó sebességét, erejét és hangját is. Van neki mind a három! 🙂

A szurdokvölgy erdei utakon és fából épített hidakon, járdákon járható be. Ha ezek nem lennének, nem lehetne száraz lábbal bejutni a völgybe.

A szurdok nevének eredete: az egyik magyarázat szerint a ’vintgar’ szó a német Weingarten elnevezésből ered – mert szőlőültetvények voltak a közeli Podhum-ban. A másik magyarázat szerint azért kapta ezt a nevet, mert a szurdok keresztmetszetének alakja a borospohár alakjára emlékeztet. Hát …

Belépő árak a szurdokba (2017):

• felnőtt – 5 Euró
• diák – 4 Euró
• gyerek (6-15 év között) – 2,50 Euró
• 6 év alatt – 0,80 Euró

Csak készpénzzel lehet fizetni, bankkártyát nem fogadnak el. A parkolás ingyenes.

A víznek elképesztően szép színe van. Valami zöldes kékes türkiz, folyamatosan változó, leírhatatlan árnyalat. Ilyen színű folyó egyszerűen nem lehet. Képtelenség. Biztos festik 😀 (A szín oka egyébként a mészkő.)

Aztán elkezd szűkülni a völgy, egyre közelebb lesznek egymáshoz a hatalmas sziklafalak. Miközben vízesések sorozatán zuhog a víz tovább.

Folyamatos a víz zúgása, időnként szinte hangosan robajlik, aztán csobog, fröcsög, zúg, zsibong, csörgedezik.

Majd egész szűk lesz a völgy. A sziklafalak szinte összeérnek.

A szűk helyen elég nagy erővel és hanggal robog át a folyó. Itt sokkal mélyebb is, mint a szélesebb részeken.

Jakob Zumer és Gorje Majorja térképészek és Benedikt Lergetporer fényképész fedezték fel a szurdokot 1891 februárjában, egy véletlennek köszönhetően. A Radovna folyó vízszintje egy időben alacsony volt, ezért kutatásokat indítottak Blejska Dobrava irányába, így fedezték fel a völgyet. A felfedezés után építési bizottságot alapítottak, és két év múlva, 1893. augusztus 26-án nyílt meg első ízben a Vintgar vízesés és szurdokvölgy a látogatók számára. Több híd és gyalogosútvonal is kialakításra került a szurdokban.

A víz kristálytiszta. Miközben elég nagy sebességgel folyik, meg lehet számolni a köveket az alján. A szűk rész után pisztrángok is szoktak úszni. Ott a legerősebb az ellenáramoltató. 🙂

Majd egészen kiszélesedik a folyó, le is lassul ezáltal.

A különleges éghajlati és domborzati körülmények miatt, a Vintgar szurdokban számos olyan növényfaj található, amely különbözik a területre jellemző növényzettől.

Azért a köveknél rengeteg zúgó és mini-vízesés csobog.

A völgybe nem mindenhova süt be a nap és a folyó vize is meglehetősen hideg, ezért a szurdok klímája nyáron is kellemes, néhol hűvös. A fa palló gyakran vizes, ezért stabil, csúszásmentes cipő, vagy túraszandál ajánlott. Több helyen csepeg fentről is a víz, illetve a vízesésnél szitál, erre számítani kell.

Aztán mintha vonat menne. Vagy repülő. Vagy mi zúg így?
Egyszer csak ott lesz a hatalmas Šum vízesés. Szlovénia legmagasabb, folyón található vízesése. 16 méter magasból ömlik a víz lefelé. Fröcsög, viszi a szél, itt bizony nem könnyű fényképezni (mert pár másodperc alatt minden vizes lesz). 

A Vintgar-szurdokban két, emberi kéz által épített, látványosság található. A bohinji vasútvonal egyíves kőhídja, amely 1906-ban épült és 33,5 m magasban halad át a szurdokon, valamint a gát, ahonnan a víz egy kisebb vízi-erőműhöz folyik el.

És a völgyben robog tovább a Radovna folyó. Még egy nagy vízeséssel hagyja el a Vintgar szurdokot, és egy gyönyörű szivárvánnyal búcsúzik.

A hely turisztikai terheltsége elég nagy. Hétvégéken, főleg nyáron nagyobb tömeggel is találkozhatunk. Télen nem látogatható! Tavasszal az olvadás és a helyreállító munkálatok után nyit, általában április közepén-végén és november végén bezár.

A szurdok útjait folyamatosan karbantartják, a pallókat és kapaszkodókat cserélik, tél után előfordul, hogy egész szakaszokat kell újra építeni. A sziklák oldalához épített fa járda kicsit félelmetesnek tűnik, de nem az! Nincs túl magasan és nagyon stabil. Az egész úton pár lépcső van csak, komolyabb emelkedő vagy lejtő egyáltalán nincs, ezért könnyen bejárható. (Idősebbeknek is nyugodt szívvel ajánlható.)

Szóval gyönyörű az egész! Egy baj van vele. Ha valaki ezt megnézni, az az összes többi szurdokvölgy után azt fogja mondani: jó, jó, ez sem rossz, de a Vintgar, az az igazi, az sokkal szebb. 🙂

A Vintgar a szurdokvölgyek között az etalon. 🙂

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.